A szökés
Sokan később a halott Lütjens tengernagy szemére vetették, hogy nem indult a Prince of Wales után és nem végzett a hajóval. Több körülményt is érdemes azonban figyelembe venni. Noha az angol csatahajó szemmel láthatóan súlyosan megsérült, az üldözése során a Norfolk és a Suffolk is beavatkozott volna a csatába. Ezenkívül a Bismarck is megsérült, veszített az oly' értékes üzemanyagból, így mindenképpen meg kellett javítani a hajót. Lütjens azt sem tudhatta, hogy milyen angol egységek tartanak még felé, a Scapa Flow feletti légi felderítés a köd miatt lehetetlen, a német radar pedig kifejezetten gyenge minőségű volt. A legnyomósabb érv pedig az angol csatahajó üldözése ellen a kapott parancs volt. A német hajók a kereskedelmi flotta ellen futottak ki, nem pedig az angol flotta ellen. Még 1940 júniusában a Scharnhorst és a Gneisenau (testvérhajók) a Norvég-tengeren váratlanul összetalálkoztak a Glorious nevű angol repülőgép-hordozóval és kísérőrombolóival. Noha a parancs ott is úgy szólt, hogy kerülni kell az összecsapást a brit hadihajókkal, a két német hajót vezető parancsnok úgy döntött, hogy nekimegy az angoloknak. Mind a három angol hajó odaveszett, a Glorious-t teljesen váratlanul érte a német hajók megjelenése, így repülőgépeket sem tudott indítani. A győzelem ellenére a parancsnokot leváltották beosztásából, hiába diadalmoskodott.
Lütjens így nem üldözte a brit csatahajót, megpróbált egérutat nyerni magának, hogy elérjen Franciaországig, a Prinz Eugennek pedig, hogy önállóan tevékenykedhessen.
Ennek érdekében 18.14-kor szembefordult az angol hajókkal, miközben a cirkáló tovább haladt. Az angolok természetesen szétfutottak, így amikor 18.56-kor a Bismarck ráállt a dél felé vezető útra, a cirkálónak már nyoma sem volt.
Amiről azonban Lütjens nem tudott, hogy már légitámadás volt folyamatban ellene. A Hood kudarcát követően Tovey tengernagy, az angol flotta főparancsnoka hajóját, a King George V-öt, a Repulse nevű első világháborús csatacirkálót (mint a Hood) és a Victorious nevű repülőgép-hordozót a Bismarck vélhető franciaországi útvonala felé fordította. Később a Victorious-t leválasztotta, hogy mielőbb sikerüljön lefékezni a német hajót. Az éjszaka folyamán a Victorious Swordfish-ei megtalálták a német csatahajót, egy torpedótalálatot el is értek, de a hajó torpedóvédelme kiválóan működött, komoly sérülés nem érte.
Május 25-én aztán a Bismarcknak megszületett a saját terve az angolok lerázására. Az üldöző angol cirkálók krajcolva haladtak a tengeralattjárók elleni védekezésül. A krajcolás azt jelenti, hogy a hajó orrát kiszámíthatatlan, aszimmetrikus mértékben fordították el, így megnehezítve a célzást a farkasoknak. A Bismarck tengerészei felfedezték, hogy amikor a Suffolk kitér balra, a radar hatótávjának széléig kitér, így ha a német csatahajó ekkor növeli a sebességét és jobbra fordul, elszakadhat üldözőitől. Az elgondolás kiválóan működött, az angolok elvesztették szem elől a Bismarckot. További hozadéka volt ennek a manővernek, hogy így a King George V vezette kötelék is előbb haladt át a német hajó franciaországi útvonalán, mint ahogy az odaért volna.
forrás: http://www.naval-history.net/xGM-Chrono-01BB-KGV.htm
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
