Használat közben
Súly, anyaghasználat
Az Xtrfy az M3-nál elkövette azt a bunkóságot, hogy 12 gramm súlyt tett az egér felső burkolatába, le is húztam emiatt. Nos, az M2-be és a G302-be 21 grammot szereltek, így gyárilag 111 g, kiszerelt súllyal 90 g. Egyébként ez az egyetlen különbség a GX1-Pro-hoz képest, abban ugyanis nincs plusz súly. Utóbbi érték teljesen korrekt, egy ekkora egér normális anyaghasználattal ennyit nyom.
A felhasznált anyagok is rendben vannak. A G302 két oldala egyszerű, matt, finoman szemcsés műanyag, néhány vízszintes vájattal, amik meglepően hatékonyak, nem akar kicsúszni az ember kezéből az egér. A felső rész lakkozott, fényes, csúszós. 30 fokos szobában néhány óránként meg kellett törölnöm az izzadós kezem, hogy ne legyen zavaró.
Az M2 ezen alkatrészei fekete gumírozást kaptak, tapintásra a Mionix-ra és a SteelSeries Kana-kra emlékeztet, de sajnos nincs kéznél összehasonlítási alapom. Tippre nem lesz gond a tartósságával, bár csak a G302-re tudom garantálni, hogy nem fog lekopni a gumírozás, mert nincs.
A többi alkatrész teljesen megegyezik a két egéren: fényes fekete oldalgombok három pici szamárvezetővel, a görgő körüli darab, a DPI-gombok és az alja is ebből készültek. A görgő bevonata recés gumi, azonban bizonyos szögben tartva, nagyon finoman görgetve csak a középső részéhez ér hozzá az ujjunk, ami sima műanyag, így hajlamos elcsúszni rajta az ujjunk.
Kábel, talpak
Az M3-nál szinte ugyanezeket írtam le, aki azt a cikket olvashatta, ismerős lehet.
A kábelük ugyanolyan, vékony, könnyű, de picit merev. A gyári kábelek mezőnyében összességében átlagos. Az M2-höz kapunk egy praktikus kábelkötegelőt, aki sokat cipeli az egereit (mint mondjuk én), az örülni fog neki. Pici gumiharangot kapott, aminek a mérete és a merevsége miatt nem sok értelme.
Az USB csatlakozójuk persze aranyozott. Talán megérem, hogy a marketing-nagyágyúk közül kikerüljön ez a teljesen felesleges feature.
A talpai vékony teflonbevonatú műanyagok. Az átlagosnál valamivel rosszabbul csúszik, a tömör teflonnál persze sokkal gyengébb.
Az alján lévő QC Control matrica egyébként nem takar csavart, csak úgy ott van. Az M2 lencséje alatt lévő Epic Sensor felirat külön vicces.
Gombok, görgő
A főgombok alá a megszokott kínai Omronok kerültek, 20 millióra hazudott változatban. Érzetre a megszokottnál picit keményebb, a burkolat nagyobb ellenállása miatt. Aki erre nem kényes, nem fogja zavarni. Érdekes módon az M2 jobb klikkjének volt egy pici holtjátéka, de szétszedés és összerakás után megszűnt.
A görgő alatt csökkentett magasságú kockapana van, gyakorlatilag ugyanazzal a kapcsolási érzettel. A lenyomás rendben, a felengedés nem elég határozott, mintha picit ragadna, valószínűleg csak gyenge alatta a kapcsoló. Eleinte véletlenül nyomva tartottam a görgőt, de hamar megszoktam.
A görgetésért jobbfajta (fekete) 9 mm-es Kailh encoder felelős. Ha jól tudom, a fekete a határozottabb, a fehér a könnyebben járó, utóbbi van a Logitech újabb egereiben is. Ebben a két egérben könnyen, mégis határozottan jár. Precíz görgetéshez tökéletes, böngészéshez picit darabosnak érződik. Emiatt, és a görgő kialakítása miatt előfordulhat, hogy az ujjunk elcsúszik rajta.
A helyére egyébként nem egyszerű Alps-ot forrasztani, mert nem ér bele a görgő tengelye az encoderbe. Kicsit ferdén forrasztva pont jó, kevésbé darabos, de pont annyira határozott, mint az eredeti encoder.
Az oldalgombok alatt ismerős Kailh-ok vannak. Érzetre nincs rájuk panasz, nincs holtjáték, a lenyomáshoz szükséges erő optimális. A hangjuk furán magas, valószínűleg a burkolat kialakítása miatt.
A DPI-gombok alatt négylábú tactile switch-ek vannak. Lenyomásuk rideg és barátságtalan, gagyin koppan, a DPI+ gombnak pici holtjátéka is van. Mondjuk amennyit használja az ember, nem hinném, hogy ez bárkit visszatartana.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
