Felszereltség
Csatlakozók tekintetében nincs eleresztve a gép, így jutott rá 2db USB2.0 csatlakozó, egy DVI, két FireWire, LAN, hang ki és bemenet, egy amiről fogalmam sincs mire van és kezeit csókolom.
Persze ha a trükkös töltőt nem számolom, de erről majd később. Ami nekem fájó pont volt, az USB csatlakozók mérsékelt száma. Szeretem a gépet egérrel használni mi botor módon USB-vel kapcsolódik a környezetéhez. Így lényegében marad egy szabad portom. Ez édes kevés a mennyei boldogság eléréséhez, hiszen ha mondjuk a Time Machine-t is akarom használni egy külső vinyón, akkor máris elértem a vagy-vagy állapotát. Vagy ezt használom, vagy amazt. Egy USB elosztó okoz némi megkönnyebbülést, de mégis rossz szájízt hagy maga után.
Hardver kiszerelése a kornak megfelelő… mármint annak a kornak, amikor ezt a gépet majdnem 2000 dolláros áron osztogatták az Apple üzleteiben.
Core 2 Duo 2.2 GHz-s modellje már ugyan ismert pár egyszerű trükköt, mint amilyen a sebesség visszavétele, ha éppen nincs rá szükség, ezzel hőt és üzemidőt spórolva, de lássuk be, hogy nem egy erőmű.
Az nVidia műhelyéből származó GeForce 8600 GT laptopokba szánt változat dedikált 128 MB videomemóriája is sokakból vált ki inkább nosztalgiát mint katarzist. Főleg, akik szeretnek a ma megjelenő játékokkal maximális beállításokon játszani. Illetve a DDR2 memória is már csak elvétve látható manapság.
A korhűséget, csak az 500GB-os Samsung HDD (hamarosan kap egy kistestvért OptiBay-be helyezett SSD képében), illetve a gyári kiszereléstől eltérően nem 2 GB, hanem 4 GB a rendszermemória borítja meg.
Szoftverként első körben egy OSX 10.5 Leopard ment fel rá a még 100 éve hozzá adott gyári lemezről. Erről a rendszerről annyit érdemes tudni, hogy bár eljárt felette a kor, de lényegében mintha gondolatolvasó lenne: az egérgombot még fel sem engedem de már ott van az indított alkalmazás.
A parancsbillentyűkre is azonnal mínusz egy másodperc idő alatt reagál. Szinte fénysebességgel történik minden.
Ilyet én még életemben nem láttam ez előtt! Már pedig ha jobban belegondolunk ilyennek kellene lennie egy felhasználói rendszernek.
Gondoltam látogassuk meg a jelent szép lassú lépésekkel. A következő áldozat az OSX 10.6.8 Snow Leopard volt. Ez nem véletlen a Leopard nagy-testvére. A gyorsasága megmaradt, de már bővített kényelmi funkciókkal és vendégszereplőként felbukkant az App Store is. Sajnálatos módon pár alkalmazás, már csak a 10.7-től támogatja a telepítést, így pár dologtól el kell búcsúznunk. Cserébe atom-stabil és veszett-gyors működést kapunk. Netezésre, filmekre, szövegszerkesztésre a legjobb társ.
A gépet hidegen tartja, a CPU-t szabadon, de ha kell, akkor minden azonnal történik…sőt… még előbb!
Az OSX 10.7-ről és 10.8-ról már nincsenek jó tapasztalataim. Ugyan megjelent bennük a Mission Control, de szerintem kezelhetőbb a Spaces. Illetve az újabb rendszer kapott egy Notification Centert is, ami ismerős lehet iPhone felhasználóknak.
Ám sajnos mind a két OSX verzió elég silányan futott már ezen az ősi masinán. Belassultak, szaggattak, volt hogy le is fagyott az egész gép tőle.
OSX Lion és a célközönség
Ugyan még a Lion (10.7) egész elfogadható sebességet produkált, de a Mountain Lion (10.8) már több sebből vérzett. Arról nem is beszélve, hogy a gép alapjáraton 10-15 fokkal forróbb üzemelést produkált a Snow Leopard-hoz képest.
Gondoltam legyen teljes a kép és egy extra-szűz partícióra felkerült az OSX 10.9 Mavericks rendszer is a Snow Leopard mellé. Hát (amivel mondatot nem kezdünk) meglepett a találkozás. Gyors mint a veszett fene ha nem kérek tőle sokat, elég hűvösen működteti a rendszert és mivel ez csak pár hónapja jelent meg, így szinte minden támogatja. Mondjuk afelett sem hunyhatok szemet, hogy belefutottam már pár érdekes bug-ba. Viszont akárhányszor csak belegondolok, hogy egy 6 és fél éves vason megy egy idei rendszer szélsebesen (csak ritkán meg-megröccenve), akkor kalapot emelek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
