Videokártya, merevlemez, vélemény
A teszt eredetileg rövidebbnek indult, de felkértek postásnak a K6 topicban. Jó pár napig nálam állomásozott a rakat alaplap mellett pár videokártya is. Egyszerűen nem tudtam ellenállni a kísértésnek, igaz nem is nagyon akartam. Mivel nem akadt Hercules és CGA monitor, csak három darab VGA kártya maradt a porondon.
A kis nyolcbites kis OAK és a Trident együtt nincs olyan hosszú, mint a Tseng Labs ET4000. Elég komoly darab, sok csatlakozóval, amiből az egyik a google szerint fényceruzához használható, a másik talán TV kimenet lehet. A 386DX-el próbáltam ki, hogy mit is tudnak a kártyák. A 486-al biztos többet tudott volna, de akkoriban már a Vesa Local Bus volt a menő. Szerintem sikerült szép vegyes limitet teremteni, a Tseng talán kicsivel többre is képes. Sajnálom, hogy Win 3.1 alá nem találtam drivereket, nagy felbontásnál az ET4000 2D gyorsítása nagyot tudott volna villantani. Az tisztán látható, hogy alap feladatokra az OAK is elég, de nem az igazi.
Landmark 2.0 [char/ms]
3DBench [fps]
Doom 1.6 [fps]
A videokártyák mellé került két merevlemez is. Az első egy ST351A/X volt, ami IDE csatolóval van ellátva és 40MiB tárolására alkalmas. A K6 topic segítségével sikerült beszerezni egy ST-225 fedőnevű MFM kávédarálót és egy hozzá való vezérlőt. Mind a két meghajtóban a fejeket még léptető, nem a ma használt lineáris motor mozgatja. Az IDE már sokkal kifinomultabb, mint társa. Talán csak azt érdemes megemlíteni, hogy nem ismeri fel korrektül a gép, kézzel kellett beállítani a cyl, sect, head paramétereket a BIOS-ban.
Az ST-225 ma már klasszikusnak számít. A legtöbb XT-ben ez a 20 MiB-is szörnyeteg lapult. Akinek volt, használt vagy akár mostanában mutattak neki emlékezhet az érzésre, mikor elindul. Leginkább egy felpörgő turbinára emlékeztet, amit a fejléptetés nyiszogása fűszerez. Kevésbé stabil asztalon simán érezhetjük, hogy mikor "seekel" a meghajtó. A kontroller is megér pár szót. A ma már merevlemezre integrált elektronika az MFM korában még a kártyán helyezkedett el és általában WD chipeket használt. A 16 bites ISA csatoló méreteit tekintve kicsit kisebb, mint a már bemutatott Tseng, de szépen meg van szórva IC-kel.
Corespeeddel mértem a lemezek sebességét. Az MFM darab első körben 126kiB sebességet tudott összehozni. Ez lassabb, mint a leglassabb CD olvasó volt anno. Az interleaving állítgatásával sikerült elérni 179kiB/sec maximumot, emellett a max seek time 77ms volt. Az ST 351 sokkal gyorsabb, halkabb és jobb. Már nem kellett alacsony formáznom, hogy 786kiB/sec sebességet érjek el 12.7ms seek mellett. Úgy érzem ez határozott fejlődés. Ki akartam próbálni, hogy gyorsulna-e, ha egy Pentium kerül alá, de az MFM-et nem sikerült életre lehetnem, de ami késik nem múlik... Az IDE-t nem hatotta meg, úgy látszik a 386-os bőven elég neki. Egyértelmű, hogy miért cserélte le aki tehette az MFM meghajtókat az XT korszak végén.
Vélemény
A korszakra nagyon jellemzőek voltak a különböző tákolások, szükség megoldások. A hirtelen, robbanás szerűen fejlődő boltokban szinte mindent meg lehetett venni. Bejöttek a nagy cégek, de mellettük sok "garázscég" is volt. Egyszerre árulták az XT-ket egy darab 360-as meghajtóval és a 486-os szörnyetegeket. 91 őszén egy Compaq munkaállomás (386DX-25) félmillió Forintba került, de a 486-os darabok ennek többszörösébe kerültek. Eközben a havi átlagkereset kilencezer forint körül volt. A következő árlistát érdemes tanulmányozni.
Hirdetés 1991 szeptemberéből
Egy XT-t már 32500 Forintért meg lehetett venni Hercules mono kijelzővel, egy floppyval. Ez több, mint negyedévi fizetés. Ha valami használható konfigurációt szeretett volna az ember, akkor legalább egy 286-os, monoVGA, 40MB HDD gépet vett. Ez már több, mint fél évi fizut jelentett, természetesen csak akkor, ha sikerült valahol elintézni az ÁFA leírást.
Ezek után szeretnék visszautalni a kérdésre, hogy melyik lapot választottam volna 91-ben. Azt hiszem bármelyiket, akár még egy XT-t is. Ha mégis dönteni kellene, akkor az SX felé húz a szivem. Futott rajta minden, ami a DX-en, két részletben lehetett (2x 1MiB) 4 MiB-re bővíteni, mégis "olcsó" volt. Amikor nyugatra tőlünk már a 486-os korszak futott, a helyét átvette a 386DX, 486DLC 40MHz-es verziója. A nagy különbség az árak és a fizetések között néha érdekes gépeket eredményezett. XT-ből továbbképzett 386DX 1MiB memóriával, MFM merevlemezzel, Vörös Csillag MGTsz táppal. Jobb esetben SX és 2MiB RAM tartotta a frontot. Az egész mellé zöld, vagy borostyán színű Hercules monitor dukált.
Mára átalakult a helyzet. Letisztult piac, a legtöbb dzsunka balra hulladékgyár lehúzta a rolót és a legutolsó ASRock lap is stabilnak mondható, ha nem próbálják tuningolni. Ráadásként ma már egy havi átlagfizetésből is lehet használható gépet összerakni.
A cikket két kéréssel zárnám. Az első, hogyha hibát, elírást találtok az írásomban kérlek jelezzétek, hogy javítani tudjam. A második, hogyha van kellemes emléketek osszátok meg vagy itt, vagy a K6 a fórumban. Például ha valakinek van egy korabeli Ready árlistája örülnék, ha megosztaná.
