Hardver

Mivel egy középkategóriás modellről beszélünk, ne számítsunk egy erőműre, de aggódnunk sem kell, hétköznapi használatra bőven elég a HTC Desire 601 hardveres tudása. A 4,5 colos, Gorilla Glass 2 védelemmel ellátott megjelenítő 540 x 960 képpontból áll.

Tény, hogy a 245ppi pixelsűrűség ma már kevésnek mondható, de a kijelző fényereje, betekintési szöge és színvilága engem kárpótolt.

Az 1,4 GHz-es kétmagos Qualcomm® Snapdragon™ 400 processzort egy 400 MHz-es Adreno 305 grafikus gyorsító és 1 GB RAM segíti a rendszer meghajtásában. (Ugyanez a kombó dolgozik a One miniben is.) A telefon 8 GB-os tárhelyének picivel többet, mint a felét tudjuk felhasználni, viszont akár 64 GB-os microSD kártyával is bővíthetjük ezt.

Az áramellátásról egy 2100 mAh-es akkumulátor gondoskodik, ami ebben a kategóriában nagyon jónak mondható. Felhasználástól függ, hogy időben kinek mennyit bír, ebbe felesleges belemenni. (Nyilván egy teljes napot nem lehet végignavigálni töltő nélkül.) A cikk alanya képes LTE kapcsolatra, ami jelenleg a leggyorsabb internet egy mobileszköz számára. NFC-t nem raktak bele, mindenki döntse el, hogy ez mekkora katasztrófa.

Képalkotás céljából egy 1/4”-es képérzékelőre gyűjthetjük be a fényt, egy 28 mm ekvivalens látószögű lencsén keresztül. A fotókat 5 megapixeles jpg, a mozgóképet pedig 1920x1080/30 fps felbontásban, h.264-es tömörítésű mp4 formátumban menti a rendszer. Mivel fotós vagyok, nem hat meg se a nagy felbontás, se a szoftveresen élesítés, és a felhúzott színvilág, ezért most itt nem mennék bele a részletekbe.

A célnak megfelel, rengeteg beállítási lehetőség van, de ne akarjuk vele megváltani a világot. Annyit még megjegyeznék, hogy a fájlméretből arra lehet következtetni, hogy elég erősen dolgozik a jpg tömörítés.
(Az előlapi kamera csak 0,3 megapixeles/VGA felbontást tud.)

A sztereó hangszóró nem csak jól néz ki, hanem jól is szól. Ez egy nagyon egyszerű, ám ötletes és hasznos megoldás: nem értem, hogy miért csak most kezdték el alkalmazni. Ha épp nem használunk fülhallgatót, jól jön a nagy hangerő és a „sztereóhatás”, persze a maga kategóriájában. (Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt még figyelni kellett arra, hogy hogyan fogunk meg, vagy, hogy rakunk le az asztalra egy telefont úgy, hogy lehessen hallani…)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!