A Hongkongi Partvédelmi Múzeum
(Figyelem! A képek kattintásra nagyobb méretben nyílnak!)
A Hongkongi Partvédelmi Múzeum Shau Kei Wanban található, a Hong Kong sziget északkeleti csücskében, ahol a parti őrség ütegei hosszú ideig a hongkongi öböl keleti bejáratát védték az alig fél kilométer széles Lei Yue Mun szoros partján. A szoros túloldalán is álltak ütegek, de ott ma már csak a betonalapozás nyomai látható, más nem.
A múzeum bejáratánál, még a pénztár és a lift előtt (amellyel a tényleges múzeumépülethez fel lehet jutni), rögtön néhány régi ágyúba és három páncélozott járműbe botlottam, World of Tanks játékosként persze semmiképp sem hagyhattam ki őket:
1. Brit "Ferret Mark II" felderítő.
A Daimler fejlesztette a brit hadsereg részére a II. Világháború után nagy sebességű katonai felderítő járműnek, és 1952-től egészen 1971-ig gyártották. A 114 lóerős, hathengeres Rolls-Royce motornak közel 5 tonnát kellett mozgatnia, ennyit nyomott a 16 mm vastag páncélzatú teljesen felszerelt kocsi kétfős személyzettel. Ezt a példányt a Királyi Hongkongi Ezred adományozta a múzeumnak 1995-ben.
2. Brit "Saracen Mark II" páncélozott csapatszállító.
Az 1950-es években fejlesztették, 16 mm-es páncélzata kétfős személyzetet és 10 katonát védett, a nyolchengeres Rolls Royce motornak jó 11 tonnát kellett mozgatnia. Hongkongban a brit hadsereg, a rendőrség és a Királyi Hongkongi Ezred is használta, ez a konkrét jármű az utóbbi állományába tartozott.
3. "Comet" közepes tank, az utolsó brit közepes tank a II. Világháborúból (1945-ben vett részt először harcokban).
Maximális páncélzata 10 cm, ötfős személyzete és 33 tonnás menetkész tömege volt. A 77 milliméteres löveg mellett két 7.92 mm-es gépágyú alkotta a fegyverzetét. Hongkongba a koreai háború alatt és után kerültek. Ez a példány a hadrendből történő kivonása után 1995-ig a Shek Kong laktanyában volt kiállítva, onnan került a múzeumba.
A mindössze 10 hongkongi dollárba kerülő belépőjegy megváltása után lifttel lehet feljutni a dombra, amely a valódi kiállítást tartalmazza. Itt megtekinthetők egyrészt az eredeti ütegállások és távolságmérő-állások, lőszertárolók és barakkok maradványai, néhány közepes és nehéz üteggel, egy légelhárító löveggel, valamint a múzeum épületében magában több különálló, Hongkonghoz illetve Délkelet-Kínához köthető hadtörténelmi témával foglalkozó kisebb kiállítással, amelyek a középkortól egészen Hongkong 1997-es kínai átvételéig (visszavételéig?) fedik le történelmét.
A fenti három "izé" az elöltöltős ágyúk kezelésének eszközei: a legfelsővel tolták bele a lőszert és a lövedéket a csőbe, a másik kettővel pedig kitisztították azt minden lövés után. Hét ember kezelte az ágyút, és gondolom volt is vele dolguk elég.
A Lei Yue Mun szoroson keresztül jóval kisebb a hajóforgalom a hongkongi öbölbe/öbölből, mint a nyugati oldalon, de ez csak helyi viszonylatban számít kis forgalomnak: a csónakok és vitorlások között így is néhány percenként elhúz egy-egy méretesebb teherhajó.
Az ütegállásokat és a parti őrség beásott útvonalát követve lejutunk a partra, a sziklába rejtett torpedóállomáshoz. Itt látható egy Brennan-féle egytonnás, 6.7 méter hosszú huzalhajtású torpedó is, bár csak másolat, az eredetije Angliában, a Királyi Mérnöki Múzeumban látható. Nagyon tetszett, hogy az itt található leírás szerint még ma sem ismert biztosan, hogy hogyan működött a torpedó merülésszabályozó berendezése, annyira titkos volt.
A kijárat előtt a volt puskapormalomban még megtekinthető kéttucatnyi (főleg elöltöltős) ágyú különböző korokból és országokból, ez viszont szerintem itt már csak a nagyon fanatikusokat köti le.
A teljes múzeumot (még ha – hozzám hasonlóan – hosszú-hosszú ideig figyeljük is a tengert a ragyogó napsütésben), igazából végig lehet nézni 2-3 óra alatt. Ha gyerek is van nálunk, az még elüldögél egy darabig a játszóházban a főépületben, de még így sem tekinthetjük teljes félnapos programnak ezt, így – ha már úgyis itt vagyunk – érdemes "átugrani" a szoros túl felére, a régi Lei Yue Mun halászfaluba.
Ezt a legegyszerűbben értelemszerűen komppal lehet megtenni. A múzeumtól a város felé sétálva mintegy 10-15 perc alatt elérjük a Sai Wan Ho kompkikötőt. Közben benéztem a Tam Kung templomba, majd inkább a dzsunkákat figyeltem a Shau Kei Wan Tájfunkikötőben. Hongkong tele van ilyen tájfunkikötőkkel, amelyek – ha a széltől nem is, de legalább – a hullámoktól védik a hajókat. Ránézésre sok dzsunkán még ma is laknak.
Sajnos a viteldíj innen négyszer annyiba kerül a túlpartra, mint a belvárosban (pedig az út maga nem hosszabb), de mivel körülmenni sem lenne olcsóbb, és persze sokkal tovább is tartana, azért így is eléggé tele van a komp.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
