Játékélmény II.

Most sincs megtörve a játék Checkpontokkal, Game Overekkel, csak megyünk tovább, mint ahogy egy film is a végéig pörög. Ebből kifolyólag sincs semmi az interfészen, kizárólag akkor töri meg valami a képet, ha olyan tárgyhoz érünk, ahol van lehetőség interakcióra.

Nem árt az alaposság, ki fog később fizetődni.

Ez egyik oka, hogy ilyen életszerű, a másik a már korábban részletezett karakterek. Az egyedüli, ami megtöri a lendületet, az a másik karakterekre váltáskor jelentkező töltés, mely lehetett volna egy kissé rövidebb is; még telepítve is eléri a fél percet. Nem gyakran jelentkezik, és hibának sem róható fel.
Az eddigi Quantic Dream játékok sem tartalmaznak Online-t, így ez a játék sem. Bár fogalmam sincs, hogyan lehetne ebbe a műfajba Multiplayert csempészni.

Nem nehéz elakadni, de itt a segítség, akinek szükséges.

Ami pedig a drámai hatást erősíti, az a zene, amely most is remekül passzol a búskomor hangulathoz. Normand Corbeil (2013. január 25-én hasnyálmirigyrákban elhunyt), nagyszerű munkát végzett.
Ha csak a játék soundtrackjét kaptam volna, azt is simán elhallgatnám egy darabig. Ahogy a színészek is jól teszik a dolgukat, nem annyira kiemelkedően, főleg Ethan bizonyos részeken, de teljesen rendben van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!