Konfiguráció
Rendszer konfiguráció
Ennyi izgalom után gondolom számotokra is felüdülés lesz néhány konfigurációs fájlt megírni. Elsőnek például vegyük az fstab-ot. Ez a fájl mondja meg a rendszer számára, hogy mely partíciókat hova mountolja fel a rendszer bootolása során, és milyen módon. Nem egy bonyolult konstrukció, mondhatni self explainatory :). A rendszer csak egy példa fájlt ad, nekünk kell megírni a sajátunkat minden esetben. Először nézzük, hogy nekem hogy néz ki, aztán magyarázok.
$ nano -w /etc/fstab
/dev/sda1 /boot ext3 defaults,noatime 1 2
/dev/sda3 / ext3 noatime 0 1
/dev/sda2 none swap sw 0 0
/dev/cdrom /mnt/cdrom auto noauto,user 0 0
proc /proc proc defaults 0 0
shm /dev/shm tmpfs nodev,nosuid,noexec 0 0
Mint látható, a fájl 6 oszlopból áll. Az elsőben a mountolandó eszközt adjuk meg, a másodikban a céljegyzéket, a harmadik a fájlrendszer típusa, a negyedikben opciókat adhatunk meg a mount parancsnak (ezekről a mount manual-jában - man mount - lehet tájékozódni), az ötödik a dump paramétere (nem volt kedvem utána nézni), a hatodik pedig az fsck-nak (file system check) mondja meg, hogy milyen sorrendben ellenőrizze a partíciókat. Figyeljünk oda, hogy a negyedik oszlopban az opciók közötti vessző mellett nincs helyköz... ne is legyen, hisz akkor az utána lévő szöveget már a következő oszlopnak értelmezi, és nem szeretnénk, ha az fstab fájlunkban hiba lenne, higgyétek el.
Hirdetés
Térjünk rá a hálózati beállításokra. Először a hostnevet állítjuk be, ami rém egyszerű: a hostname fájlban kell átírni egy változót. Mindenféle domain nevekkel most nem bohóckodunk ha nem haragszotok, nekem semmi szükségem rá egyelőre.
$ nano -w /etc/conf.d/hostname
hostname="hosztnev_vagy_amit_akartok"
Most a netet fogjuk beállítani, ami az én esetemben nem lesz túl bonyolult feladat, hisz még mindig csak DHCP-t akarok használni, a munka oroszlánrészét a routerre hagyom. Ha esetleg zavarna egyeseket a tény, hogy egyszer már beállítottuk a netkapcsolatot a telepítés elején, vegyük észre, hogy akkor csak a telepítő rendszer számára állítottunk, most viszont a már telepített rendszernek kell, amit használni fogunk a gépen. Nos, a DHCP beállítása annyiból áll, hogy a net nevezetű config fájlban megadom a DHCP-t a hálókártyám interfészének.
$ nano -w /etc/conf.d/net
config_eth0="dhcp"
Ezután teszünk róla, hogy a hálózat minden indításkor elinduljon. A gentoo nem csak az init futási szintjeit ismeri (tudjátok, pl az init 0 a kikapcsolt állapot), hanem bevezet saját, nevesített futási szinteket, amihez szolgáltatásokat adhatunk hozzá, amik elindulnak, ha az adott futási szinten vagyunk. Az alábbi parancsok a hálózati szolgáltatást adják hozzá a default futási szinthez.
$ cd /etc/init.d
$ ln -s net.lo net.eth0
$ rc-update add net.eth0 default
Még most telepítem a DHCP klienst is.
$ emerge dhcpcd
Már csak néhány alap beállítás van hátra. Megadom a root jelszót, átírom az alapértelmezett billentyűzetkiosztást magyarra (a konzolban a loadkeys paranccsal lehet ezt on-the-fly megtenni), és beállítom a hardveres órát is.
$ passwd
$ nano /etc/conf.d/keymaps
keymap="hu"
$ nano /etc/conf.d/hwclock
clock="local"
timezone="Budapest"
Bootloader konfigurálása
Legelőször telepítjük a használni kívánt bootloadert, ami az én esetemben a grub.
$ emerge grub
Amíg települ (úgyis fel kell raknia pár függőséget), egy kis magyarázatot adok a grub-féle jelöléshez. Amikor a grub boot loadert konfiguráljuk, a partíciókra sajátos (de logikus) módon hivatkozunk. Például az első winchester első partíciója így néz ki: (hd0,0). Az első szám a vinyó sorszáma (ha esetleg több is lenne a gépben), a második a partícióé, mindkettő számozása 0-val kezdődik. Így pl. ha én a debian rendszerem akarom majd bootolni, ami az sda4-en van, arra (hd0,3)-al tudok hivatkozni.
Akár hiszitek, akár nem, pont mire ezt leírtam, befejeződött a grub telepítése. Ugorjunk is fejest a grub.conf-ba. Ebben alapvetően azt a listát írjuk le, amit látni szeretnénk a gép elindításakor. Az alapértelmezetten kiválasztott elem és a várakozási idő beállítása után egyenként megadjuk a menüelemek címét, a bootolandó partíciót, és a betöltendő kernelt. Mint látjátok, már a debian rendszeremet is hozzáadtam a listához.
default 0
timeout 30
title Gentoo Linux (deepconsole)
root (hd0,0)
kernel /boot/kernel-3.0.1 root=/dev/sda1
title Gentoo Linux (rescue)
root (hd0,0)
kernel /boot/kernel-3.0.1 root=/dev/sda1 init=/bin/bb
title Debian Linux
root (hd0,3)
kernel /boot/vmlinuz-2.6.32-5-686 root=/dev/sda4 ro quiet
initrd /boot/initrd.img-2.6.32-5-686
title Debian Linux (rescue)
root (hd0,3)
kernel /boot/vmlinuz-2.6.32-5-686 root=/dev/sda4 ro single
initrd /boot/initrd.img-2.6.32-5-686
Régebben előfordult velem, hogy a minimal rendszer a vinyómat hda-nak nevezte, és én ennek megfelelően töltöttem ki az fstab-ot és a grub.conf-ot is. A kellemetlen az volt, hogy amikor már a saját rendszerem töltődött be, már sda-ként volt ismert (pontosabban nem ismert), így nem tudott bootolni a rendszer (persze könnyen javítható a hiba). Szóval az ilyesmikre ügyeljetek.
A következő dolgunk, hogy a bootloaderünket beleírjuk az MBR-be (master boot record). Ezt könnyedén megtehetjük a grub-install futtatásával, ám előtte még tudatni kell a grubbal a jelenlegi mount sémát.
$ grep -v rootfs /proc/mounts > /etc/mtab
$ grub-install --no-floppy /dev/sda
Elérkezett a várva várt pillanat: újraindítjuk a rendszert, és imádkozunk mindenhez, ami szent. Persze előtte kilépünk a chroot-ból és umountolunk mindent.
$ exit
$ cd /
$ umount -l /mnt/gentoo/dev{/shm,/pts,}
$ umount -l /mnt/gentoo{/boot,/proc,}
$ reboot
Ne felejtsük el kivenni a cd-t, mielőtt újra az bootolna be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
