Lemezek előkészítése

Meghajtók beállítása

A meghajtókat illetően egyedi helyzetben vagyok, hisz már volt ezen a gépen gentoo, már fel van particionálva a vinyó úgy, ahogy szeretném. Igaz, idő közben felkerült egy debian is, ami elfoglal egy partíciót, így jelenleg úgy állok, hogy:
- sda1 - 64 megás boot partíció
- sda2 - 1 gigás swap
- sda3 - nagyobbacska partíció a rootnak (régen ez a home-nak volt fenntartva)
- sda4 - ezen csücsül a debian.
Mind a négy partíció elsődleges (vagyis nem logikai). A debian és a gentoo ugyanazt a partíciót fogják használni swap-ként. Valószínűleg nem lesz mindenkinek ilyen szépen felporciózva a lemez, ők az fdisk nevű programot tudják használni.

$ fdisk /dev/sda

Lehet, hogy a te eszközödet nem sda-nak hívják, hanem hda-nak, vagy hdb-nek, ez attól függ mennyi meghajtó van a gépben. Ha meg akarod nézni, mik a lehetőségek, listáztasd ki a /dev/ jegyzéket.

$ ls /dev/

Az fdisket egyszerűen betűk lenyomásával kezelhetjük. 'M' ad egy helpet, ezt érdemes sűrűn nyomkodni. 'P'-vel kilistáztatom a mostani partíciós táblát, amin látni, hogy jelenleg csak az sda4 van beállítva, mint bootolható partíció (a debian beállította magának, a kis önző), úgyhogy első dolgom, hogy kijavítom ezt a csorbát.

Command (m for help): a
Partition number (1-4): 1

Mostmár a listában az sda1 mellett is van csillag a boot oszlopban. Új partíciót nem kell most létrehoznom, de nem ördöngösség, az 'N'-el hozhatunk létre újat, rákérdez hogy elsődleges legyen, vagy logikai (csak elsődleges lehet bootolható, ilyenből viszont csak 4 lehet maximum egy winchesteren), rákérdez, hogy hanyadik partíció legyen, és hogy mekkora legyen a mérete. Ezután ne felejtsük beállítani a partíció azonosítóját sem (T). A minket érdeklő azonosítók a 82 (linux swap) és a 83 (linux).
Mielőtt kilépünk, ne felejtsük a változtatásomat elmenteni, vagyis kiírni a partíciós táblába a 'W'-vel, vagy ha valamit elszúrtunk, bármikor kiléphetünk a 'Q'-val, ilyenkor mentés nélkül lép ki.

A partíciók megvannak, ideje fájlrendszert varázsolni rájuk. Én ext3-at fogok használni mindkét normál partíción, ehhez a parancsok:

$ mke2fs -j /dev/sda1
$ mke2fs -j /dev/sda3
(a -j a journaling kapcsolója, az ext3 ugyanis az ext2 fájlrendszer journaling-al (naplózás) dolgozó változata, ha ext2-t akarunk használni, akkor el kell hagyni a -j-t).

A második partícióval csöppet tovább dolgozik. Megjegyzendő, hogy ezzel gyakorlatilag elvesznek az eddig rajtuk tárolt adatok. Elméletileg nem, ugyanis a blokkokat nem írja felül, amiken eddig a fájlok ültek, szóval vissza lehetne még nyerni, de a fájlrendszer újra lett írva, az pedig nem tud további fájlokról a partíción, így azok üresnek jelennek meg.

Ezek után a swap partíciót kell aktiválni, ehhez elég két egyszerű parancsot kiadni. Az én esetemben elég a második parancs, ugyanis az sda2 már eleve swap-ként funkcionál, erről a debian (is) gondoskodott.

$ mkswap /dev/sda2
$ swapon /dev/sda2

Nem maradt más hátra, mint felmountolni (felcsatolni) a partíciókat, hogy dolgozhassunk velük. Az install során a /mnt/gentoo jegyzék lesz az ún. chroot-olt jegyzékünk, ebben fogunk dolgozni, mintha az lenne a gyökér. Ezért az sda3-at (amit gyökérnek szántam) ide mountolom. Az sda1-et pedig ezen belül egy boot jegyzékbe.

$ mount /dev/sda3 /mnt/gentoo
$ mkdir /mnt/gentoo/boot
$ mount /dev/sda1 /mnt/gentoo/boot

Install fájlok telepítése

Most a pontos UTC szerinti időt kellene beállítani, de nekem a date parancs eleve ezt mutatja, szóval nem kell vele foglalkoznom (az más kérdés, hogy ez nem egyezik meg a helyi idővel, az időzóna beállításával később foglalkozok).

Ezután letöltjük a telepítendő fájlok tar-al összecsomagolt csomagját a Zinternetről. A stage3 tarball ami kell nekünk, méghozzá i686-os architektúrához. Előtte a megfelelő jegyzékbe navigálunk.

$ cd /mnt/gentoo
$ links http://www.gentoo.org/main/en/mirrors.xml

A betöltődő oldalon kiválasztom a hozzám legközelebbi tükörszervert (Eötvös Lóránt... egyébként a szőröstalpúaknak miért van több mirrorja, mint nekünk?). Itt a releases/x86/autobuilds/current-stage3 jegyzékből kiválasztom a nekem megfelelő fájlokat, D-vel le is tölti. Ha nem vagyunk biztosak a netkapcsolatunkban, az alábbi paranccsal le tudjuk ellenőrizni, hogy jól töltődött-e le.

$ md5sum -c stage3-i686-<release>.tar.bz2.DIGESTS

Ezután már csak ki kell csomagolni a fájlt, ez el fog tartani egy kicsit. Utána le is törlöm a fájlokat, nincs már rájuk szükség.

$ tar xvjpf stage3-i686-<release>.tar.bz2
$ rm -f stage3-i686-<release>.tar.bz2*

Most, hogy az alap rendszer fájljaival megvagyunk, nekiláthatunk a portage, a gentoo csomagkezelő programjának telepítéséhez. Ehhez újra meg kell látogatnunk a mirror-t, ahonnan a snapshots jegyzékből töltöm le a portage legfrissebb verzióját (portage-latest.tar.bz2). Persze ennek az md5 checksumját is le lehet csekkolni, majd ki kell csomagolni a usr jegyzékbe.

$ tar xvjf portage-latest.tar.bz2 -C usr/

A portage alapértelmezés szerint a telepítendő csomagokat forrásból telepíti, vagyis le is fordítja. A fordítás beállításait (pl. a GCC és G++ kapcsolóit) adhatjuk meg a /etc/make.conf fájlban. Még egy nagyon fontos beállítás foglal itt helyet: a USE flagek. A USE flageket a portage annak az eldöntésére használja, hogy egy-egy program telepítésénél milyen opcionális komponenseket fordítson bele a programba. Például ha a mutt levelezőklienst úgy telepítjük, hogy az imap USE flag nincs beállítva, akkor a mutt nem fog tudni IMAP protokollt használni. Magyarán a USE flagekkel azt állíthatjuk be már a rendszer életének korai szakaszában, hogy milyen komponenseket akarunk majd használni. Én anno összeírtam a USE flagjeimet, így most ezt fogom egy az egyben beírni az új rendszernek is, de akit érdekelnek a használható USE flagek, itt utánaolvashat.
Tehát megnyitjuk írásra a make.conf-ot, majd beleírjuk a változtatásainkat.

$ nano -w /etc/make.conf

A fordító kapcsolói és a USE flagek nálam így néznek ki a make.conf-ban. A MAKEOPTS-al a lenti példában azt állítjuk be, hogy hány szálon történhet a fordítás, ez az okosok szerint a gépben lévő processzor(mag)ok száma +1, én nem vitázom velük.

CFLAGS="-O2 -march=i686 -pipe -mmmx -msse -msse2 -ggdb"
CXXFLAGS="${CFLAGS}"
MAKEOPTS="-j2"
USE="gtk gnome -qt4 -kde dvd alsa cdr static-libs X crypt fbcon ssl openssl jpeg png tiff gif midi aalib bash-completion bzip2 gzip cgi cscope curl curlwrappers cxx -debug dga djvu -doc dri dv extra emacs enscript examples exif ffmpeg firefox flac ftp gcj geoip libggi gimp glut gnuplot gnutls gpm hardened hddtemp imap ipv6 java javascript latex libcaca lua lm-sensors matroska matrox maildir mime modules mmx mmap mp3 mp4 mpeg gd readline mplayer msn mule mysql mysqli ncurses networkmanager nptl nls ncplugin ogg opengl openal pcmcia pcntl pda pdf perl php posix prelude python raw rdesktop rss sdl session snmp sockets sound sqlite sse sse2 svg svga sysvipc tcpd threads udev unicode usb vim-syntax vnc vorbis wifi win32codecs -xemacs xft xml xvid truetype fontconfig kpathsea jadetex"

A nano-ból egyébként Ctrl-X-el tudunk kilépni, csak nyomjunk egy 'y'-t és egy enter-t, hogy elmentsük a változtatást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!