A proci teljesítményéről

Az első igaz meglepetést nekem az okozta, hogy ezen a gépen nem volt rossz dolgozni az asztali gépemhez képest. Mindkét gép jó, de vártam valami nagy hűhát, ami az árban és a teljesítményben jelentkezik. Úgy értem, ha már nagy hűha volt az asztali áránál, akkor legyen már egy nagy hűha a teljesítményében is... Meg is kaptam. Az asztali gépemet, ami árban hűha, jól leverte a porba a notebook. Mi van???

A ph!-ban szokásos superpi-hez hasonló teljesítményteszt az Euler-féle szám, az e 10 ezer jegyre való kiszámítása. Lehetne pi-t is, de ezt egyszerűbb beírni :)

Frissítettem a korábbi szerveres tesztem táblázatát. Ez annyiból jó, hogy a processzorok egymáshoz képest mérhető relatív teljesítményét pontosan mutatja, és ott elég sok CPU fel van sorolva ahhoz, hogy mindenki talál benne olyat, amit ismer.

A fenti ábrán a processzorok mért valódi idejét lehet látni, plusz egy korrigált időt, ahol átszámoltam az eredményt arra, hogy egy ugyanilyen hatékony, de 1GHz-en járó processzor mennyi idő alatt végzett volna. Így lehet összehasonlítani a hatékonyságot.

A Sandy-Bridge hatékonysága (hogy ugyanazt a feladatot hány órajelciklus alatt oldja meg) kimagaslóan jobb, mint a többi központi egységé, ami a kezemben volt mostanában. Eszerint a teszt szerint a processzorok kb. 60%-ot romlottak P3-P4 váltáskor, több, mint 50%-ot javultak P4-Core lépéskor, és megint kb. 22-25%-ot javultak Core-Sandy bridge váltáskor (a százalékokat fejben számoltam).

Konklúzió: olyan feladatok futtatásánál, ahol nincs lehetőség a több mag kihasználására, ez a mobil Sandy híd jó, vagy jobb, mint bármelyik előző generációs proci.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!