A Vortech korszak vége

Szerettem volna még fejleszteni, de sajnos a be nem tervezett dolgok elvitték a pénzt elég hamar. Elfogyott a kuplungom a 3 napos Honda találkozó alatt, lehetett 70 ezerért újat venni, aztán a Vortech szíjak is volt, hogy hetente cserélődtek, 3000 Ft/alkalom áron. Benzint is kért, na meg a nagyon hangos kipuff miatt is kaptam csekket nem egyszer. Összességében a kocsit azért sokan megnézték és megjegyezték, mert kompresszoros talán még kettő volt az egész országban, de számomra csalódás volt, szinte kidobtam 1,5 milliót az ablakon, mert a végén ennyibe került a kiigazításokkal együtt és a sárvédő meg csak rohadt tovább, már szégyelltem, hogy a hátsó lökhárítóm lóg a nagyon hangos Civicemen.

1 évet és nagyjából 20 ezer km-t tudtam használni az autót, ugyanis 2011 nyarán elkezdte magát teljesen megadni a kompresszor, már csak 0,5 bart töltött be, aztán volt, hogy annyit sem. A hangja erősebb lett, kerepelt és már indulás után volt, hogy közvetlenül megszabta az új szíjat, így 2 hetet már csak szívó üzemmódban mentem, nagyon lightosan és jó mérgesen.

Elkezdtem árulni a kocsit, de senkinek sem kellett, egészen a megbontásig. Elcseréltem a megépített motort egy gyárira, ennek semmi gondja nem volt, azóta is megy egy másik turbós Civicben gond nélkül. A rossz Vortechet is megvette egy Hondás, ránézett, megkérdezte mennyit kérek érte kompletten, 100 ezret mondtam. Megadta. Azóta úgy tudom, sikerült megcsináltatnia, talált Japánból hozzá csapágyat, de mondtam is neki, hogy itthon mi már mindenkit megkérdeztünk és nem volt, úgyhogy ezen nem csodálkoztam, de legalább újra jó, talán már be is került egy másik Civicbe.

A váltót is becseréltem egy gyárira, kipuffot is, computert is, szinte minden gyári lett a kocsin, de legalább biztosan ment, csak unalmasan. 1-es és 2-es fokozatban még mindig úgy éreztem, nagyon jól megy a verda, de harmadiktól már kezdett lassúvá válni és hiányzott nagyon a 300 lóerő. Gondolom olyan ez, mint a vadászpilóta akit lefokoznak és betesznek egy sima utasszállítóba, hát gondoltam, eladom a kocsit is és veszek egy gyári 300 pacisat. Nem jött össze, 500-ért vitték volna csak el és akkor még fizessem én az átírást, én meg legalább 600-at szerettem volna érte tisztán, volt is, amikor a legolcsóbb 6. gen. VTi volt a „hasznaltauto”-n, de így sem jött össze 2011-ben az eladás.

Közben le kellett cserélni még nyáron a féknyergeket, mert folyatták az olajat, meg amúgy is nagyobb féket szerettem volna, de a téli felnim meg nem ment fel a nagyobb fékek miatt, egész télen szüleim garázsában állt a kocsi, ja igen, mert közben úgy hozta a sors, hogy hazaköltöztem én is Budapestről. Eléggé le voltam törve, depresszió környékezett egészen 2012 márciusáig.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!