A jelenés

S valóban! Ezek a szikrázó cseppek ólmos csusszanással zuhantak s egyre lassultak. Már csaknem állni látszottak a levegőben, mikor aranyszín ragyogás töltötte be látómezejének nagy részét. Egy alak kezdett kibontakozni a sűrű fényből. Egy szárnyas emberalak. Azt hitte, hogy a halál angyala jött el érte s csodálkozva meredt a tündöklő lényre: -Ennyi lenne hát? Ez történik ilyenkor? Ám mielőtt elgondolkodhatott volna a válaszon, megszólította a ragyogás testetlen hangja: Felajánlom neked a választás lehetőségét! A te döntésed hozza el a jövőt, azt az utat, melyet te választasz és ti mentek végig rajta. Neked kell döntened! Ha látni akarod az utat, jöjj velem. S megmutatom a végzeted!

Thomas, ahogy tekintetét az égbe fúrta, lassuló kristályokként látta a novemberi eső cseppjeit. Lelassult számára az idő s végtelenre nyúlott a pillanat. Érezte, hogy gyorsabb lehet a történéseknél és csak rajta múlik, hogy él-e a lehetőséggel, vagy együtt hal a pillanattal. Mozduló fém alkatrészek csattanását hallotta háta mögött s érezte a gyilkos golyó jéghideg szelének, halálszagú leheletét. Elmozdult. Ép csak annyira, hogy ne érje találat és a halál, rideg csontujjaival beleborzolt rövidre vágott hajába. Thomas uralta a jelent s szinte játszi könnyedséggel fegyverezte le hóhérját. Mire teljes testükkel kiértek az ajtón, már fordult a felállás s vadászból lett a préda. Egy pillanat alatt. Diadal volt ez. Egy jó ember diadala. Egy olyan emberé, ki annyira más volt…
Enyhén hátrafordulva tekintett vissza kutatva a bankba s látta meg Dorothy-t. Szemfestékét elkenték a könnyek, a félelem sápadtra mázolta gyönyörű arcát, de hálásan mosolygott megmentőjükre. Thomas legszívesebben hozzárohant volna, de meg kellett várnia, még a hivatalos szervek begyűjtik az áldozattá vált bankrablót.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!