Hirdetés

2020. január 21., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

Cooler Master Hyper TX2 vs. TX3

  • (f)
  • (p)
Írta: |

A sokak által kedvelt Hyper TX sorozatot tesszük most egy kicsit a boncasztalra.

[ ÚJ TESZT ]

Pár hónapja megjelent a piacon a Cooler Master nagyszerű ár/érték arányú processzorhűtő sorozatának, a Cooler Master Hyper TX-nek, a legújabb tagja, a Hyper TX3. Aki figyelemmel kísérte a család első 2 termékét, az tudja, hogy a TX és a TX2 között mindössze a támogatott processzorfoglalatokban és a ventilátor csatlakozójában van különbség. Az előbbinél külön létezett az AMD és külön az LGA foglalatokra való felszerelést támogató változat, így oda kellett figyelni, hogy melyiket vesszük meg. A TX2 esetén mindkét foglalatra felszerelhetjük a hűtőt. Valamint az eddigi 4 pines csatlakozóról áttértek a TX2-nél a 3 pinesre.
Jogosan merül tehát fel a kérdés, hogy újra egy ilyen kis csekélységért bolondítják meg a szakmát a CM tervezői, vagy ezúttal lényeges változtatásokat is fel tudnak mutatni. Nos, nézzük!

Cooler Master Hyper TX2 és TX3

Az első dolog, ami a specifikációból és a képekből is kiderül, hogy a TX3-as lamellái valamivel nagyobb területet kaptak, mint az elődnél láthattuk. Egyrészt egy alumínium lemezzel magasabb a cooler, másrészt a lamellák alapterülete is jóval nagyobb. Érdekes mód a hivatalos specifikációk szerint, mégis a termetesebb hűtő a könnyebb pár grammal. Kérdés, hogy a megnövekedett hő leadó felület mennyire számít majd bele a hűtés hatékonyságába.


a TX3 és TX2 felülről

A cpu-ról való hőátadás eddig egy szépen felcsiszolt sárgaréz hűtőbordán keresztül történt, mely az alumínium betét által közrefogott hőcsöveknek adta át keletkező hőt. A TX3-as esetén első ránézésre igénytelenebb konstrukció kerekedett. Itt ugyanis mindössze egy alumínium borda és az azon áthaladó hőcsövek virítanak. A drágább és jobb hővezető képességű fém kihagyása minden bizonnyal a költséghatékonyság jegyében eshetett meg. Esetleg kikacsintás az egyre gyakrabban alkalmazott Direct Contact hőcsövek felé.
Ki kell emelnem, hogy egy végtelenül egyszerű húzással a mérnökök elérték, hogy 90-kal elfordítva is felszerelhető legyen a TX3-as. Az alumínium tömb tetejébe elhelyeztek egy - a hőcsövekre merőleges - bemetszést, így aztán nincs megkötve a felhasználó keze, ha elforgatva szeretné beszerelni a hűtőjét.


a TX3 és TX2 alulról

Eddig 1:1-nek mondható az állás, így érdeklődve vettem górcső alá az alkalmazott ventilátort.
Az előző típusoknál bizonyos fórumokon rebesgettek egy szériahibáról, mely szerint nemegyszer megrepedt a ventilátor közepén lévő csapágyfedő műanyag kupak. Ez aztán a nagy fordulatszám hatására vibrációt, rezgéseket keltett. Jómagam 3db TX/TX2-est használtam, és nem találkoztam a jelenséggel. Ennek ellenére mind a felfogatás módja, mind a ventilátor megváltozott.
Az eddigi 3 eres csatlakozó után visszatéretek a 4 eresre, így biztosabban szabályozható lett a fordulatszám (régebben bizonyos alaplapok a 3 pines csatlakozóval erre nem voltak képesek). A táblázatból látható, hogy másfélszer olyan gyors lett a maximálisan hajtott ventilátor (1800 vs 2800 RPM). Alapjáraton szinte hangtalan az újonnan használt típus, ám maximális fordulatszámon ez már nem mondható el. Ellenben valamivel több levegőt szállít a lamellákhoz.


a TX3 és TX2 oldalról

A TX3-nál a felfogatás típusa nálam nem aratott sikert. Míg a TX2-nél egy kulturált műanyag tokra lehetett felcsavarozni a ventilátort, addig itt a lamellákba bemetszett kis hornyokba kell a mellékelt acéltüskékkel beimádkozni azt. Mindkét modellnél könnyedén lehetőség van nem referencia ventilátor használatára is. Látható az is, hogy a TX3-as lamelláin mindkét oldalt helyett kaptak a ventilátor rögzítésére hivatott bemetszések, így akár 2 légkeverőt is használhatunk egyszerre.
Ettől függetlenül a régebbi, TX2-es megoldást én profibb munkának tartom. Itt a műanyag keret meg is vezeti a lamellákon áthaladó légáramlatot, melyet a ramokra vagy az alaplapi kondenzátorokra irányíthatunk.
Gondolom ismét az előállítási költségből próbáltak a CM mérnökei lefaragni. Egy acélhuzal meghajítása minden bizonnyal kevesebbe kerül, mint egy műanyag váz fröccsöntése.

Ennyi felvezetés után nézzük a mérési eredményeket!

Tesztkonfiguráció:

Alaplap: Gigabyte MA 780 DS4
Cpu: AMD Athlon X2 5000+ Black Edition
Ram: 2x2 GB Geil Ultra DDR2 800 MHz
Ház: CoolerMaster Wavemaster
Táp: FSP Bluestorm II 350 watt
Operációs rendszer: Windows 7

Érdekességképp lefuttattam egy méréssorozatot a fél éve felapplikált TX2-vel, majd frissen szilikon pasztázva megismételtem a tesztet. Ezt követően jött a TX3-as megizzasztása, majd gondoltam egy merészet, és átraktam a TX3 ventilátorját a TX2-re. Ez a grafikonon TX3 hibridként szerepel.

Úgy vélem a nagyérdemű többsége nem pasziánszozni szokott, így az üresjárati grafikonnal nem rabolnám senki idejét. Legyen annyi elég, hogy minden esetben 29-30 fokos mérések keletkeztek. Annál inkább érdekes a mindkét magot izzasztó, 15 perces Prime nyüstölés. A jó kis 2600 MHz-es BE-t először alapjáraton futtattam, majd 3200 MHz-en (16x200). Ha ez még nem lenne elég, a 3. méréssorozatnál kapott egy kis plusz feszültséget is (1.4 v). A környezeti hőmérséklet 25 celsius fok volt.

Az alábbi táblázat pedig a passzív bordák hűtőteljesítményét mutatja.

Mint látható, ha a magára hagyott gép -mondjuk egy letöltésre bekapcsol pc- cpu cooler ventilátora leáll, akkor sincs nagy gond, mert idle-ben szépen beállt a hőmérséklet egy teljesen biztonságos értékre.
Teljes terhelés alatt 60 másodpercig mérten a hőmérsékletet. Itt már láthatóan lemaradt a TX2 bordája. Tehát a direct touch elrendezés a hőcsöveknél és a némileg megnövelt lamellaterület meghozta a gyümölcsét. A régebben használt drágább réz talp vagy nem rendelkezik olyan jó hűtőteljesítménnyel, vagy egyszerűen a fenti két változtatás jobban hozott a konyhára.

Konklúzió

Mint látható nem igazán számított, hogy melyik ventilátor csörgött a TX2 bordáin. Tán azért lehet vonzó a TX3 megoldása, mert az esetek többségében csendes, még a teszt alatt sem pörgött 100%-on, tehát van még benne tartalék.
A Cooler Master Hyper TX egy nagyon jól sikerült cooler - legyen szó a sorozat bármely tagjáról! Tulajdonképen 2006 óta végzi csendben a dolgát, és kb fillérekért (4500-5500 forint) tartja hidegen az aktuálisan futó processzorokat. Egy i7 tuningot már feltehetően nem bírna el, de minden más esetben bátran ajánlott.
Aki most venne coolert, annak mindenképp a TX3-at tanácsolom. Javarészt halkabb, láthatóan nagyobb hűtőteljesítményű, mind az elődje. Egyedül a ventillátor felfogatását tartom kissé szenvedős megoldásnak, de azt csak egyszer kell felszenvedni.
Hozzátenném továbbá, hogy a dupla ventilátorral hajtott TX3 minimálisan (1-2 fokkal) teljesít csak jobban. Így erre szerintem felesleges költeni.

Köszönöm mindenkinek a figyelmet!
aleister

A termékeket a MadCat stúdió bocsátotta a rendelkezésemre.

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.