Emlékek, amik egy zeneszám alatt jönnek, és kavarognak, a gondolatok utána...
Kora kamaszkorom óta úgy voltam, hogy egy-egy sokat hallgatott zene után pár hónappal, ha azt meghallottam, előjöttek érzések, gondolatok. Mi volt akkor, hogy éreztem magam?
Pár éve egyszerre eljött az idő, amikor olyan zene szólt hozzám, ami nem pár hónapos emlékeket idézett fel, hanem több éveseket.
Sok éve gondolkodó, mérlegelő ember?
Ez természetes lett.
Három éve fősulin, konzultáció szünetében kint ültem a kocsimban félig kilógva, szívtam a cigarettát, és néztem a naplementét. Nightwish - Once, új album, egy rendkívül érzelmes dal. Kijött a könnyem. Eljött egy új idő, a szívem igazán tele volt érzelemmel, tele problémával... munka, szerelem, felelősség... vagyis akkor úgy hittem.
Most a Belmondo-féle "A Profi" c. film főcímdalát hallottam meg. Eszembe jutott sok minden, az elmúlt két és fél év. Az előző mondat,... először négy és fél évet írtam, aztán levittem háromra. Tisztára, mint bíróságon, sokadfokon, alkuszunk az ördöggel.
Majdnem három éve, hogy még gondtalan voltam. A zene csak megy körbe-körbe, a könnyeim potyognak.
Gondos most sem vagyok, de igyekszem.
Ő csak 49 volt.
Nincs most visszatérés... csak egy zene, és az emlékek.
Aki most még teheti, hogy szereti és becsüli Apukáját, tegye, teljes szívvel.
Ha már átélted, tudod. Ha nem: gondolj bele, hogy mi lenne, ha holnaptól nem lenne, hírtelen... és szívedig hatol egy dal.
