Lenovo A390 - Belső, hardver, rendszer

A belső tartalmat vizsgálva egy régi ismerőssel találkozunk, a MediaTek SoC-ja szolgáltatja a tempót az alsó-kategóriában, Kínában legalábbis jellemző ezen chip használata. Az MT6577-es 2012-ben jelent meg, azóta végigsöpört a piacon, rengeteg készülékben találkoztunk már vele itthon is, különböző szitázott termékekben. 40nm-en készült, nem ezzel fogunk fogyasztási rekordokat dönteni, és mivel az akkumulátor sem acélos, elég rossz üzemidőre is következtethetnék.

Két darab Cortex-A9-es mag dolgozik a kezünk alá, 1 GHz-re skálázva. Talán egy 6577T-s verzió jobb választás lett volna, de spórolni kellett.
A grafikus megjelenítést egy PowerVR SGX531-esre bízták, nos ez sem mai darab, 522 MHz-en ketyeg, viszont ekkora felbontással még röhögve megbirkózik.

Bekapcsolást követően a sokadik Lenovo animáció fogad, azt hiszem, találkoztam már rengeteg variációval. Ezen épp a pillangó-effektus kerül előtérbe.

A rendszer nem mai, de talán a vashoz nem is passzolna nagyobb verziószám: Android 4.0.4.
A mérnökök nem nyugodhattak, alaposan belenyúltak a felületbe már ezen a régi rendszeren is.

Egyedi ikonok és áttűnések, sokrétűen testreszabható menürendszer. A multitask nem lesz a rendszer kedvence, ugyanis 512 RAM társaságban erre korlátozottak a lehetőségeink. 4 GB belső tárhely áll rendelkezésünkre, amely sosem valósul meg ilyen formában, ugyanis az elérhető méret 2 GB körül realizálódik. Természetesen microSD-vel bővíthető , elvi határ 32 GB, ennél nagyobb kártyával nem próbáltam én sem.

Alapvetően kínai alkalmazás mentesen érkezett a készülék, ez jó hír, viszont pár programot azért kapunk előre telepítve. Szokásos közösségi kliensek, Skype.

A rendszer általánosság sebessége szerintem kielégítő, böngészni is korrektül lehet. Megakadásra a hardver korlátai miatt képes, viszont hasonló árkategóriájú telefonnál láttam sokkal rosszabbat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!