Tőzsde
Tőzsde
A dotkomlufi 2001-es kidurranásakor az informatikai társaságok tömegével jelentettek be csődöt, vagy bocsátottak el munkatársakat az összeomlás elkerülése végett. Azoknak a keveseknek, akiket ilyen-olyan okokból nem sújtott keményen a válság, ez az időszak sok lehetőséggel kecsegtetett. A Google-nek különösen kedvező volt a kialakult gazdasági helyzet: nem sokkal korábban léptek be egy mindaddig kihasználatlan piacra az AdWords névre hallgató aranytojást tojó tyúkjukkal, potenciális versenytársaik tönkrementek, vagy legalábbis küzdöttek ellene, és számos elsőrangú informatikus maradt munka nélkül. Sergey és Larry elitizmusa az alkalmazottak terén is megnyilvánult, csak a legjobbakat voltak hajlandóak felvenni, s ezt minden további nélkül megtehették, méghozzá kedvező feltételek mellett. A vállalat sok egyéb mellett részvényopciókat is kínált egyre növekvő alkalmazottainak, amivel sokan éltek is, látván a töretlen fejlődést. A tőzsdei bevezetés azonban váratott magára: a keresőóriásra egyre többen figyeltek fel, de mivel magáncég volt, nem volt kötelező pénzügyi eredményeit közzétenni -- legalábbis addig, amíg azok el nem érnek egy meghatározott szintet. A magyarázat egyszerű, szerettek volna annyi előnyt összeszedni versenytársak nélkül, amennyit csak lehetett. Ám 2004 elejére elérte ezt a méretet, továbbá a részvényvárományos munkatársak és a kockázati befektetők nyomása is egyre inkább nehezedett rájuk. Ekkor már az alapítók sem látták értelmét a további halogatásnak, beadták a derekukat.
A megszokott gyakorlattól, ahogy annyi más esetben, most is eltértek. Részvényáraik meghatározására a hagyományos banki és befektetőházi értékfelmérés helyett az ún. holland árverés* módosított változatát alkalmazták. Ezzel a módszerrel kívánták tompítani a nyitónapi árfolyamugrást, ami a hagyományos módszerrel várható lett volna*.
2004. április 29-én nyújtották be a tőzsdei bejegyzéshez szükséges S1 formanyomtatványt, melyben bejelentették, hogy értékesíteni kívánják részvényeiknek 2 718 281 828 dollár az Euler-számra való utalás értékű csomagját. A mellékletekben egyebek mellett kijelentették, a cég feletti irányításuk és felügyeleti joguk megőrzése érdekében kettős osztatú részvénystruktúrát fognak alkalmazni, így Schmidt, Brin és Page részvényei külön-külön is tízszer annyi szavazatot érnek, mint a nyilvánosan értékesítettek. Megtalálható volt a mellékletek között egy, a leendő részvényeseknek szánt nyílt levél is, melyben kijelentették, hogy a Google egy egyéni látásmódú, sajátos elvek szerint működő vállalat, és ez az, ami miatt jobban teszi a dolgát a többieknél. Noha az üzleti eredmények ezt kellőképp alátámasztják, a levél, a brókercégek kihagyása és az aukció hasonlóan arrogánsnak láttatták a keresőt, mint 5 évvel korábban, amikor a kockázati tőkésekkel kötöttek rendhagyó megállapodást. Talán részben ennek is köszönhető az elkövetkezendő hónapokban a cég meghurcolása: a kötelező űrlapok benyújtása után vette kezdetét a szigorú, mindenre kiterjedő ellenőrzési folyamat, mely során elemzők megállapítják, hogy a cég a valóságnak megfelelően töltötte-e ki a nyomtatványokat, és tényleg alkalmas-e a tőzsdén való megjelenésre. Az átvizsgálás alatt a cég részéről az amerikai tőzsde szabályainak megfelelően hallgatási időszak következett. Egy vállalat ilyenkor a legsérülékenyebb, hiszen kínosan ügyelnie kell rá, hogy az ellenőrzések rendben folyhassanak és így pozitív elbírálásban részesülhessen. Ugyanakkor a csendes periódus alatt gyakorlatilag védtelen a támadások ellen, nem reagálhat rájuk. A Google-t ekkoriban többen is perbe fogták; többek között a Geico, egy korábbi vezetőjük Brian Reid személyében, sőt még az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC - Securities and Exchange Commission) is. Az önmagát nemigen reklámozó, inkább a köznyelvre hagyatkozó céget az egyre romló sajtóvisszhang is érzékenyen érintette: a vizsgálat elhúzódott, és felröppent a hír, miszerint az esetlegesen kedvezőtlen eredménnyel zárulhat.
A kegyelemdöfést az a Playboy-interjú adta meg, mely még az S1 beadvány benyújtása előtt, április elején készült Brinnel és Page-dzsel. A nyuszis magazin megígérte, hogy ősszel hozzák csak le -- ez a két alapító értelmezésében a tőzsdei bevezetés utáni időpontot, a lap számára viszont szeptembert jelentett. Ám a Playboy a terjesztés egyszerűsítése végett a lapokat a kiadási dátumhoz képest közel egy hónappal előbb már eljuttatja az újságosokhoz -- így az interjú már augusztusban elérhető volt -- megsértve ezzel a hallgatási időszakot, körülbelül egy héttel annak lejárta előtt. A Google nem sokkal később megkapta a zöld lámpát, és ugyan közel sem 2004. augusztus 13. volt az ideális időpont a bevezetésre*, mégis ekkor, a lehető legkorábban lépték meg, hogy minél hamarabb véget vessenek a vesszőfutásnak.
---
*A holland árverés tulajdonképpen egy negatív licit, mely során egy előre meghatározott magas árat addig csökkentenek, amíg valaki meg nem veszi az áruba bocsátandó terméket vagy szolgáltatást. Az itt alkalmazott válfaj esetén a licit résztvevői online megadták azt az árat, amennyit megér nekik a részvény, és az addig csökkent, amíg a legutolsó részvény is elkelt -- ez lett az az összeg, amit végül mindenki fizetett.
*A nyitónapi árfolyamugrás oka az, hogy a brókercégek, befektetőházak, bankok általános gyakorlata szerint az általuk tőzsdére vitt cégek részvényeinek értékét a ténylegeshez képest alacsonyabban állapították meg. A tőzsdevárományos és az értékbecslő közötti szerződés az értékpapírok egy meghatározott hányadát az utóbbira hagyta, akik a nyomott áron adták tovább ezek egy részét kedvezményezett ügyfeleiknek. Emiatt a nyitónapon az árfolyam a kereslet miatt hirtelen megemelkedett, komoly bevételt hozva az értékpapírokat kezelő cégnek és kedvezményezett ügyfeleinek, de ugyanekkora bevételkiesést jelentve a tőzsdére kerülő vállalatnak.
*2004 nyara eseménydús volt: az olajárak az egekbe szöktek, az athéni olimpia megnyitója körül állt a bál a költségvetési keret túllépése és a terrorizmus veszélye miatt, a Wall Streeten a nyaralószezon hatására kevesebben voltak az év többi szakához képest.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
