Hirdetés

2019. május 23., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » IT-ipar rovat

A Google első évei

Hogyan lett 2 fiatal cége szignifikáns gazdasági szereplő és az internetes világ egyik vezető márkaneve?

[ ÚJ TESZT ]

Szűkös idők

Szűkös idők

A kereső népszerűsége olyan szédületes tempóban növekedett -- kilencedik munkatársuk, Salar Kamangar 1999-es becslése szerint havi 50%-kal emelkedett a honlap látogatottsága -- bármilyen marketingjellegű beruházás teljes hiányának dacára is, hogy a cég csak nagy nehézségek árán tudott lépést tartani vele, hiába vettek fel egyre több alkalmazottat és állítottak szolgálatba egyre több gépet. A bővülés üteme magával vonta a pénz fogyásának felgyorsulását is. Mivel bevételi forrást még nem találtak, a kezdeti egymillió dollár vészesen fogyott. A program életben tartásához szükség volt egy olyan modell kidolgozására, amely lehetőleg hosszabb távon fedezni tudja a kiadásokat, így pénznyelő helyett önfenntartóvá téve azt. A keresőtechnológia el- vagy bérbeadása abban a környezetben, ahol a keresésben nem láttak értéket, nem nyújtott megoldást. A másik népszerű választás, a bannerek* megjelenítése az oldalon nem volt Brin és Page ínyére, valamint a Google letisztult arculatába sem illett volna bele. A többi felmerülő elképzelés már ennyire sem tűnt járhatónak (pl. fizetőssé tenni a kereső használatát), felhasználóbarátnak pedig mégannyira sem. Más működő ötlet híján időt akartak nyerni, míg ki nem találnak valamit, ami megfelel az igényeiknek; kockázati befektetőkhöz fordultak.

A kockázati tőkések segítségéért azonban árat kellett fizetni: a befektetők a támogatott vállalkozásokat minél hamarabb tőzsdére akarták vinni a befektetés gyors megtérülése érdekében, ennek biztosításaképp saját embereiket ültették az igazgatótanácsba, és igyekeztek a vezetői posztokra is az ő érdekeiket támogató személyeket elhelyezni. Mivel az alapítók tartottak tőle, hogy kicsúszik a kezükből a Google irányítása, ha nem elég óvatosak, rendhagyó, egyes üzleti körökben egyenesen pimaszul ható döntést hoztak: megpróbálnak egyszerre két kockázati tőkést rávenni a befektetésre. Ez már abban az esetben is felhördülést váltott volna ki, ha nem egyenesen a két legnagyobb, ráadásul egymással konkuráló befektetőcéget célozzák meg: a Sequoia Capitalt és a Kleiner Perkins Caufield and Byerst. Ettől a lépéstől több aggályukkal kapcsolatban is pozitív kimenetelt vártak: ha két ilyen kaliberű versenyző is érdekelt a Google-ben, kisebb az esélye a cég szempontjából kedvezőtlen lépések kierőszakolásának, hiszen folyamatosan felügyelik majd egymást; a fiúkra nehezedő nyomás ugyancsak az imént említett okból megoszlik, enyhül; reklámot biztosít nekik, méghozzá nem is akármilyet.

Hazardírozás volt ez a javából, de keresőjük képességeit és vonzerejét ismerve nem akartak alább adni, bíztak tehát a befektetők jó pénzügyi szimatában és a büszkeségüknél is nagyobb pénzéhségükben. Szolgáltatásuk bemutatása mindkét félnél kedvező fogadtatásban részesült, mert a vállalkozók nagy hányadával ellentétben ők nem puszta ötletekkel és elképzelésekkel álltak elő, hanem egy már működő terméket mutattak be, amelyben a forgalmi adatok alapján valóban benne volt egy potenciális új aranybánya ígérete, noha üzleti tervük még nem volt; hasonlóan pozitív hatással volt a befektetőkre Brin és Page dinamikája és üzleti hozzáállása -- a kettős befektetés ötletét ellenben már kevésbé vették jó néven. Egy rövid tárgyalássorozatot követően végül győzedelmeskedtek az anyagi megfontolások, és mind a két cég 12,5 millió dollárnyi tőkét biztosított a Google-nek, melyet 1999. június 7-én sajtóközleményben is bejelentettek. A Kleiner Perkins részéről John Doerr*, a Sequoia Capital oldaláról Michael Moritz* került az igazgatótanácsba. Ám a szokatlan felállásnak feltétele is volt: fel kell venniük egy új ügyvezető igazgatót, méghozzá olyat, aki megfelel mindkét oldal elvárásainak. Ennek célja a befektetők részéről a Google nyereségessé tétele, ezáltal piaci értékének növelése volt, valamint a cég stabilitásának megalapozása; elismerték a két ifjú titán tehetségét, de minden kétséget kizáróan tapasztalatlanok voltak üzleti körökben, ezért kellett valaki, aki féken tartja őket és útmutatást nyújt. Az alapítók vonakodtak korlátok közé szorítani magukat, és addig halasztgatták a harmadik vezető felvételét, ameddig csak lehetett. Végül 2 év huzavona után, 2001 augusztusában nevezték ki Eric Schmidtet*.

---

*banner: más oldalra mutató grafikus link; az internetbuborék növekedésének idején a nagy forgalommal rendelkező weblapok reklámfelületeket alakítottak ki oldalaikon, melyekre busás összegekért cserébe (többnyire villogó, hivalkodó, élénk színekkel operáló) bannereket helyeztek el -- emiatt a pénzkeresési mód miatt alakult ki az arra az időszakra különösen jellemző portálközpontú szemlélet, és ezért hanyagolták többek között a keresést is.

*John Doerr a Kleiner Perkins Caufield and Byers kockázati befektetője. Sikeres üzletember, munkája során olyan, mára már híres vállalkozásokat szponzorált, mint a Netscape, Amazon, Compaq, Sun Microsystems, illetve a Google. 1974-ben került az Intelhez, ahol először fejlesztőként, később az egyik legeredményesebb értékesítőként volt jelen. 2009-ben Barack Obama gazdasági válság miatt létrehozott elnöki tanácsának tagjává nevezték ki.

*Michael Moritz a Sequoia Capitalnál kockázati befektető, a Google igazgatótanácsának tagja 1999-től 2007-ig. Legsikeresebb internetes beruházásai között szerepel többek között a PayPal, Cisco, YouTube, Yahoo!, Apple, valamint a Kleiner Perkins Caufield and Byersszel közösen a Google.

*Eric Emerson Schmidt (Washington, D.C., USA; 1955. április 27.) a Google ügyvezető igazgatója. Alapfokú egyetemi tanulmányait a Princeton Egyetemen végezte, majd a Kalifornia-beli Berkeley-n szerzett mesterdiplomát 1979-ben, majd később ugyanitt doktorált villamosmérnökként. Részmunkaidőben tanított a Stanfordon is. Szakmai pályafutása során 1983-ban csatlakozott a SUN Microsystemshez, ahol a Java fejlesztésében vett részt, és rövidesen a vezető technikussá vált. 1997-ben a Novell ügyvezető igazgatójává nevezték ki, de 2001-ben, miután levezényelte a Cambridge Technology Partners akvizícióját, John Doerr és Michael Moritz kérésére és közvetítésével 2001 márciusában átnyergelt a Google-höz, ahol ugyancsak ügyvezetői igazgatói tisztet töltött be még az év augusztusától. Máig is ezen a poszton van. 2006 augusztus 28-án beválasztották az Apple igazgatótanácsába, ahol 2009 augusztus 3-áig töltötte be tisztjét. Nemhivatalos tanácsosa volt Barack Obama amerikai elnökjelölt kampányának is, majd 2008 októberében ő is csatlakozott a kampányhoz. Obama elnökké választása után nem sokkal a tudományos elnöki tanács tagjává avanzsált.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.