Hirdetés

2020. augusztus 5., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Akármi rovat

15 év egy Suzuki Swifttel

Avagy hogyan tölti a családi autónk a napjait? 1 köbméter kőzetgyapot + 3 személy? Nem probléma!

[ ÚJ TESZT ]

Osztályozzunk

Kényelem:

Úgy gondolom, régi Swift és régi Swift között is óriási a különbség kényelem szempontjából.
Nem mindegy, hogy egy totál fapad GL vagy GLX (csapott hátúaknál van még a GS ami szintén full felszereltség (közeli))-be ülsz. Már az ülések és a kárpit minőségében is hatalmas a különbség. A GLX ülések már elég jók deréktámaszosak, de nekem kicsit kemények voltak, de ezek a kagyló ülések iszonyatosan jók tényleg.
Szóval egy fapad Suzuki tényleg fapad, de egy magasabb felszereltségű igenis vállalható kényelem szempontjából is. Oké, nem masszírozós, beépített thai lányos, de teljesen élhető. Így itt az osztályzatom erős közepes (csak a GLX felszereltség).

Anyaghasználat:
Sokat gondolkodtam, beleírjam-e a cikkbe. Hiszen ha Suzuki szóba kerül, akkor mindenki már fújja is, hogy gagyi kopogó műanyagok. Nos... a helyzet az, hogy én nagyon nem így látom. Mikor meg lett véve az autó, bennünk is ez a kép élt, hogy oké, ez ilyen, és ez gagyi... de nem volt viszonyítási alapunk. Az évek során elég sok autóban ültem, próbáltam, vezettem, és hát kicsit átértékelődött a véleményem. Mikor beültem ismerős 2007-es Opel Corsájába, hát felnevettem. Na az gagyi, ahhoz képest a Suzuki beltere prémium. Oké, értem én, hogy az az autó sem csúcskategória, de akkor is magasabb értéket képvisel (elvileg) és jóval újabb. De mondok még jobbat. Cimborám vadonatúj Ford Focusa szintén ugyanolyan gagyi fröccsöntött műanyagból áll, mint a Suzukink beltere. Semmivel sem jobb, pedig azért az már tényleg fényévekkel magasabb kategória... lenne. De továbbmegyek. A GLX felszereltség plüss kárpit üléseket / bevonatokat ad. NA hát nekem a halálom az, hogy ma bemész egy autókereskedésbe, kihozol egy 6-8 milliós autót, és kapsz jó gagyi vászon bevonatú üléseket. Ahhoz képest ezek a plüss kárpit ülések teljesen más dimenziósak, amikből ráadásul nem csak az ülések, hanem az ajtók is kaptak, tényleg minőségi érzetet adva.

De csavarok még egyet a sztorin: Műanyagot gyártani / fejleszteni tudni kell. És biza a JAPÁNOK TUDNAK! Azt látom, hogy sok 15-20 éves autó belterében a műanyag elemek csúnyán meg vannak kopva, fakulnak, repednek, szakadnak. Nos a kis Suzukink beltere és műanyag elemei pont olyanok, mint új korában. Nincs szétkopva / fényesedve a kormány, nincs szétkopva a váltógomb, nem szakadt a váltószoknya, nem szívta szét a műszerfalat a nap. És ez az én szememben bizony minőséget jelent.
Szóval lehet megkövezni, de én az anyaghasználatra bizony négyötödöt adok.

Hirdetés

Zaj:

Na ezt nem kell, és nem is lehet különösen megmagyarázni. Szigetelés nem sok, a kasztni papírvékony. hangos... Hozzáteszem, egy hasonló korú és hasonló kategóriájú autó sem kiugróan jobb. Teljesen vállalható országúti tempónál. Én rengeteget pályázok vele. 120 fölött keményen erősödik a szélzaj, de mégse süketültem meg.
Osztályzatom gyenge hármas.

Teljesítmény:

Nem mindegy, hogy ezres háromhengeres, vagy 1,3-as 16 szelepes, esetleg 1,6-os (csak a Sedanok érhetőek el 1,6-os motorral). A Suzuki a gyengébb motorokat igyekezett rövidebb váltóval kompenzálni, szóval az ezres csettegők is teljesen vállalhatóak 80-90-ig, az fölött már érezhetően kezdenek elfogyni illetve megugrik a fogyasztásuk. Viszont, ahogy fentebb is írtam, az alig több mint 800 kiló és a 155-ös virsligumik partnerek abban, hogy erősnek érezzük az 1,3-as 16 szelepes 84 LE-jét. Könnyedén éri el az autópálya maximálisan megengedett sebességét, és ha egy-egy előzésre adjuk a fejünket ennél a tempónál van még benne tartalék szépen. Viszont ha elkezdjük komolyabban terhelni, akkor azért kijön, hogy 84 LE az 84 LE... amint beül 5 fő + bekapcsolom a klímát, a remek gyorsulás, és a bitang nagy erőérzet pikkpakk szertefoszlik. Nem lesz tőle vállalhatatlan az utazás vagy a tempó, de masszívan megérezni.
Osztályzatom: négyes.

Fogyasztás:

A Suzuki mindent elkövetett a legjobb fogyasztás érdekében, és emiatt elég sok mindent feláldozott a fogyasztás oltárán. Először is bitang hosszú váltót kapott... De tényleg. Ültem / próbáltam sok autót, de ilyen hosszú fokozatokat nem láttam még. A 2-esnek 120-nál van vége. A 3-ast leforgatni pedig csak a német autópályákon tudjuk legálisan, mert az már 160-ig!!! tart. Így kellőképpen alacsony fordulaton tartja a motort. (130-nál 3200-as fordulat 5-ösben) A másik pedig a 155-ös 13-as virsligumik. Értem én, hogy minél kisebb ellenállást akartak, de pár dl üzemanyagért cserébe nem egy stabil a futómű. De most koncentráljunk a fogyasztásra... Szóval mindent bevetett a gyártó. 6 literrel nagy átlagban el lehet vele járni, ami autópályán lehet picit több, 6,5 liter, de országúton könnyedén vihető 6 liter alá is. Sőt, nem egyszer vittem be 5 liter alá is, persze ehhez az kellett, hogy 1 tanknyi üzemanyag apróbb megállásokat nem számítva, tehát végig meleg motorral egyszerre lett kifurikázva, stabil 80-90-es tempóval.
Fogyasztásra az osztályzatom: négyes.

Helykihasználás:

Biztosan nem húztunk volna le ennyit az autóval, ha nem Sedan kivitel lett volna. A Sedannak a csomagtartója még csak-csak elmegy, de a legnagyobb gondom vele, hogy kicsi a nyílása. Konkrétan egy 17 colos CRT monitor már pont nem fér be!!!! Persze bevásárlószatyrok, utazótáska, összehajtott babakocsi, laminált parketta csomag, na azok beférnek, tehát ami nem kocka kiszerelésű. A beltér... nos... Akár tetszik, akár nem, hiába 2003-as ez az autó, de a 80-as évek végi Suzuki Swift alapjait használja, és mai szemmel nézve bizony szűkös. Ahogy írtam, munkásautó feladatokat is ellát, és évek óta rendszeresen szállít az autó 5 felnőtt főt munkába. Mondjuk ez is megér egy sztorit, ahogy a 3 munkatársam hátra beül. Ennek külön szeánsza van. Aki utoljára száll be, annyira szűk hátul a hely, hogy nem tudja magára csukni az ajtót, így az úgy néz ki, hogy fél lábbal/fenékkel beül, majd hirtelen beugrik, közben lendületből magára csapja az ajtót. 5 éve így zajlik ez, és 5 éve folyamatosan nevetek ezen a mozzanaton, máig. Minden egyes alkalomkor. Nagyon vicces tényleg. De befér 5 ember? Befér. Lábtér... nos... 185 centi vagyok, én elöl kényelmesen elférek, igaz, koppra hátra kell tolni az ülést. Végülis ülnek mögöttem is. De fogalmazzunk úgy, hogy nem kényelmes
Osztályzatom: Gyenge közepes (Elvégre vannak rosszabbak is, Pl. Polski Fiat ;-) )

Fenntarthatóság:

A Suzukira nem kell költeni. A Suzuki kivisz a világból. Tartja a mondás... Ez csak akkor igaz, ha helyén kezeljük a dolgokat. Sajnos sokat tapasztalom, hogy tényleg vannak, akik így használják, aztán 2-3 év alatt úgy lelakják az amúgy is egyre jobban korosodó példányokat, hogy vállalhatatlanná válnak. Persze utána a tulaj elhordja az autót mindenféle hulladéknak. Nos... Én azt mondom, éves szinten erős 100-150 ezer Ft a fenntartása az autónak. Ez azt jelenti, hogy lehet, az egyik évben megússzuk egy olajcserével, és akkor ennyi volt az éves kiadás, de utána lehet a következő évben komplett futóművet és vezérlést kell cserélni, plusz bejön még néhány apróság. Szóval a hosszú évek átlaga azt mondom bő 100 ezer Ft. Ebből az összegből jó állapotban lehet tartani az autót. A mi családi példányunk sem rohad sehol, működnek az elektromos mütyürök, nem szakadt a kárpit, megbízható a futóműve, stb. Persze akkor is kivinne a világból, hogy ha éves szinten csak kétharmadát-felét költeném rá, de mivel máig nagyon sokoldalúan van az autó használva, ráadásul intenzíven, úgy vagyok vele, hogy nem fogok zsugoriskodni pár ezresen, és akkor, ha oda kerül a sor, akkor legyen rendesen minden megcsinálva, és mindenből a legjobbat rakatom bele. Szóval egy Suzukira is lehet váratlanul akár több tízezres kiadással számolni, de ez minden autóra igaz, így erre az osztályzatom: ötös.

Mindent összevetve, én úgy gondolom, hogy igaz, itt-ott kompromisszumos, de amibe kell, abba nagyon jó, és tényleg egy szerethető autó.

Végül pedig álljon itt pár fotó az autóról:

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.