lényem sűrű kétely
szemem oldott mélység
verem, mely bé lejt
s elnyel a sötétség

illatod szaglám
érintém irhád
akarom, kapnám
leenném szirmát

közelről menekül
távolodva vágyna
tűznél felhevül
hűlve bevárja

közös az indok
saját csak a cél
egyetlent pillog
mással már kacér

hisz nincs bő idő
várja már párja
menekülne a semmiből
de magát sem találja

fagyos lett a meleg
feladta a kályha
szíve bele-remeg
zuhanni ki rántja

ő maga a tettes
társának bús kára
keserű a kedves
sóhaja hűs pára

létem égve éget
szemem tágra zárva
rohanj, míg érzel
értelem határa

Szöveg törölve.

Falu Tamás - Esti ima

Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem.
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék.
Kövessen a béke,
Mint jóságos árnyék.
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.

Én Uram, én Istenem, vedd el tőlem mindenem, ami gátol feléd!
Én Uram, én Istenem, add meg nekem mindenem, ami segít feléd!
|: Én Uram, és Istenem, fogadd el az életem, hadd legyek egészen a Tiéd :|

Ma este sétáltam. Néhány padhoz értem. Néhányon fiatalok ültek sörrel, beszélgettek. Néhány még várta, hogy elfoglalják. De egyiken ült egy lány, magányosan. Fülében fejhallgatóval, csukott szemeiben egy-két könnycseppel. Tovább sétáltam.

Visszafordultam. Sétáltam. Az egyik padon még mindig ült egy lány. Megkérdeztem: Szabad? Intett, hogy üljek le nyugodtan. Leültem vele átlósan. Csak egyszer néztem felé. Épp akkor, amikor ő is felém. Valami nagyon fájt neki.

Öt perc múlva felállt, öt perc múlva ott hagyott. Én is ott hagytam magam.
Sétáltam. Hazaértem. Írtam.

Szöveg törölve.