Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Vers estére 87. (Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet)

  Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

  Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
  Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
  Ha hitted, hogy még mindig tartalak
  S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
  Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
  Feledésemnek gazdag úr-palástját.
  Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
  Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
  Egyenlõtlen harc nagy szégyeniért,
  Alázásodért, nem tudom, miért,
  Szóval már téged, csak téged sajnállak.
  Milyen régen és titkosan így volt már:
  Sorsod szépítni hányszor adatott
  Ámító kegybõl, szépek szépiért
  Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
  Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
  Átadtam néked szépen ál-hitét
  Csókoknak, kik mással csattantanak
  S szerelmeket, kiket mással szerettem:
  És köszönök ma annyi ölelést,
  Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
  Amennyit férfi megköszönni tud,
  Mikor egy unott, régi csókon lép át.

  És milyen régen nem kutattalak
  Fövényes multban, zavaros jelenben
  S már jövõd kicsiny s asszonyos rab-útján
  Milyen régen elbúcsuztattalak.
  Milyen régen csupán azt keresem,
  Hogy szép énembõl valamid maradjon,
  Én csodás, verses rádfogásaimból
  S biztasd magad árván, szerelmesen,
  Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
  Nem bírt magának mindent vallani
  S ráaggatott díszeibõl egy nõre.

  Folytatás...

  ^Clown 8 éve 1