Készülődök hazamenni a napokban, ami sose sima ügy valamiért, így már meg sem lepődtem, amikor ma hajnalban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, szétreped a fejem és durván kapar a torkom. A kiköltözés után rendszeresen megfáztam, ami egyrészt betudható a magas páratartalomnak, másrészt beletelt egy kis időbe mire rájöttem, hogy ami otthon belefért, az itt már nem. De aztán kifigyeltem a titkát és már másfél éve is van, hogy legutoljára utolért a vég, ami valamiért a szigetországban még hevesebb mint otthon. De ez a mostani ez még itt is kitűnik az eddigi esetek közül, 39 fokos láz, olyan fejfájás ami kihatással van a látásomra és irdatlan mennyiségű zsebkendő elhasználása.

Miután az éjszakai sebtében összedobott fokhagymás-mézes tea nem segített és végigszenvedtem a napot, egyre inkább tudatosult bennem, hogy muszáj lesz valamit kitalálni, mert nem jövök rendbe a repülőútra, ami nagyon-nagyon gáz megfázva, náthásan. Na meg betegen hazaesni sem egy nagy élmény. A helyzet komolyságát tovább súlyosbította, hogy teljesen kifogytam pálinkából, a közelben lévő barátok is feltöltés előtt állnak, így valami más hatékony megoldás után kellett nézzek. Nézegettem mi van a hűtőben, amikor is megakadt a szemem a medvesajton, és valami hihetetlen biológiai algoritmus előkapta a tudatalattim legmélyebb bugyraiból DeFranco hagymalevesének emlékét. Eleve ilyen helyzetekre ajánlotta, de anno egyszer el is készítettem és még egészségesen is több zsebkendőnyi cuccot sikerült kitermeltetnem a leves elfogyasztása közben. Gyorsan előkapartam a receptet (nagyon jó fej volt aki anno összegyűjtötte őket), és csodával határos módon minden volt hozzá itthon...

Hagymaleves DeFranco módra

Na most azt mindenképpen tudni kell, hogy egy jó recept akkor is jó, ha angol összetevőkből készül, így most ez is tesztelésre került. Mert sajnos totál ki vagyok fogyva az otthoni jóságokból, így egytől-egyig minden hozzávaló itteni csoda. Kicsit azért csaltam, több hagymát használtam fel például, de muszáj, mert jóval gyengébb izűek, ami szintén igaz a fűszerekre is. De nagy megkönnyebbülésemre a recept kiállta a próbát és így is isteni lett, a képen látható tányért kétszer is utántöltöttem. Azonnali hatása, hogy hajnal kettő óta most először tudok levegőt venni az orromon, de éjjel dolgozni fog bennem a sok jóság és remélhetőleg reggel további pozitívumokról számolhatok be.

Egy súlyos probléma azért van a recepttel, DeFranco úgy kezdi, hogy az asszony volt beteg és ő készítette el neki, ami nyilván jóval magasabb élvezeti faktort eredményezett a hölgyeménynél. Magunknak készítve ez elúszik, de azért kárpótol érte az íz és a hatás.