Pontosan három hónap múlva lesz az első napja nyugdíjas korszakomnak.
Eljön végre az az idő, amikor mindent szabad, de semmi se muszáj!
Aki ezt irigyli tőlem, az ne tétovázzon, húzzon le közel 45 évet úgy, hogy akkor is dolgozik, amikor lábon kihord egy vakbélgyulladást.
Majd' meghaltam, állandó hányinger, nem mertem tömegközlekedéssel melózni menni. Taxi oda-vissza, naponta 60 froncsi. Akkor még tellett rá, nem volt vadkapitalizmus, csak az a "kizsákmányoló" rendszer, amelyben 40 évig volt állandó a kenyérke ára.
Ne bonyolódjunk bele, nem kívánok politikai vitákat gerjeszteni.
Élek. Túléltem, méghozzá orvosi beavatkozás nélkül.
Mint ahogy túléltem a feleségemet, holott a statisztikák szerint nem így kellett volna lennie.
Szerintem sem.
Egy nő sokkal könnyebben viseli a magány nyűgét, és "rendeltetésénél fogva" karbantartja a lakást, környezetét.
Hogy az én környezetem milyen, azt inkább ne feszegessük. Hiányzik a gondoskodás, az áldott asszonykéz.
Várom, de nagyon. Tényleg nagyon. Nagyon-nagyon.
Hempereghessek végre kedvemre az ágyon, ne kergessen melózni az óra, akkor feküdjek és keljek, amikor úri passzióm tartja.
Mióta elment Marikám az angyalok közé, kész kupleráj az életem. Értendő ez úgy gyakorlatilag, mint lelkileg.
Már képes vagyok úgy beszélni róla, hogy nem remeg a hangom, de az érzelmeim valamiféle mélyen lévő kosárba taszítanak mindent.
Nyugdíjba vonulásom remélhetőleg felszabadítja vergődő lelkem. Megszabadulok a napi robot béklyóitól, kiszabadul szellemem a kényszerítő körülmények palackjából.
Nagyon szeretnék mesélni, filozofálni, töprengeni, vagy csak úgy szót f@sni saját kedvtelésemre, és remélhetőleg a ti szórakoztatásotokra.
Istenem, add vissza régi kedvem, nyugalmam, beszélőkém, hiszen nincs más vagyonom.
Ámen.
Nálam pont olyan eset áll fen, mint amit te is említettél, nem tükrözi a "statisztikákat"("Mint ahogy túléltem a feleségemet, holott a statisztikák szerint nem így kellett volna lennie."). Amióta édesapám elment, azóta édesanyám szinte az összeomlás határán van, és a legrosszabb, hogy nem tudunk segíteni rajta(sem én sem a másik két testvérem).
