Egy frekventált kórháznál dolgoztam. Öten voltunk sofőrök, és az udvaron lévő különálló épületecskét bitoroltuk, mint tartózkodót, öltözőt, még zuhanyozónk is volt. Ideális állapot.
Ha kint hagytam a fizetésem az asztalon, nem lopta el senki. A nagy öltözőkben annál inkább dívott ez a nemes szokás, a lezárt szekrény sem volt akadály.
Irigyeltek is minket, sokan akartak hozzánk "költözni", de vagy mindenki, vagy senki alapon fityiszt mutattunk nekik. Nincs hely, passz.
Valamely jóakarónk elintézte, hogy nálunk is fertőtlenítsenek. Nem örültünk neki. Jött is a puttonyos manus, nyomta a löttyöt mindenhova.
Másnap reggel ahogy nyitottam az ajtót, majdnem fellökött egy menekülő svábbogár. Belépve hullák sokasága fogadott. Nagytakarítás, mindenki részt vett benne.
Nem tudom, kinek az ötlete volt, egyik társam lefényképezte a csatateret, és a halomba söpört áldozatokat is. A fényképeket kiraktuk a faliújságra, miszerint ilyen állapotok uralkodnak nálunk. Eredményes volt. Többé senki sem akart hozzánk költözni.
Megjegyzendő semmi jel nem mutatott arra, hogy bogarasok lennénk. Azok voltunk, de megszűnt a rejtett probléma.
Nálunk továbbra sem volt lopás, ellentétben a nagy öltözőkkel, amelyeket rendszeresen fertőtlenítettek.
Aranyos történet, köszi! 
