- Szeretsz?
Egy kis némaság után a nő újra felteszi a kérdést, immár hangosabban.
- Szeretsz?!
- Igen. - Mondja kissé bágyadtan a férfi.
Szinte még el sem hangzott a férfi válasza, a nő csattanósan felkiált.
- Hazudsz!
A férfi megrezzen, és enerváltan reagál. Hangjában feszültség vibrál.
- Ha úgyis tudod, hogy hazudok, akkor minek kérdezel? Egyébként mindig megtalálod a legmegfelelőbb pillanatot, hogy ilyeneket kérdezz.
A nő pillantásában már szikrák villannak.
- Hazudsz, hazudsz! Azt mondod, hogy szeretsz, mégis azt a rohadt meccset nézed! Még az is fontosabb számodra, mint én...
Eltörik nála a mécses. A férfi feszeng egy kicsit, aztán erőt véve sportszeretetén átül a fotelból a kanapéra, a nőhöz fordul, és átöleli.
- Hagyj...
- Ugyan, komolyan gondolod, hogy jobban érdekel a meccs, mint te?
- De... de olyan nehezen nyögted ki... mit is?
- Azt, hogy szeretlek. Na jó, ne szipogj már... Tisztára szétmosódott a szemfestéked.
- Szóval még rusnya is vagyok?
- Dehooogy, számomra te vagy a legszebb a világon, még szétkent szemfestékkel is.
A nő szipog még egy kicsit, aztán átölelve a férfit sokkal lágyabb hangon kérdezi.
- Szóval szeretsz?
- Hát persze. Nagyon, nagyon, de még annál is nagyobban szeretlek. Még a halpaprikásnál is jobban szeretlek.
A nő halkan felnevet. Tudja, hogy ennél kedvesebb vallomást nem is hallhatott volna. Csókban forrnak össze, aztán beérik egymás simogatásával.
- Te, nem akarod nézni a meccset?
- Szeretném, de ha te nem akarod...
- Én azt szeretném, hogy örülj. Nézd csak nyugodtan.
A férfi visszaül a fotelba, és keserűen konstatálja, hogy lemaradt egy gólról. Sebaj, a családi béke többet ér. Van még a meccsből negyed óra, pár perc múltán újra "ott ül a lelátón". Hamarosan egy kérdés zökkenti ki az élvezetből.
- Szeretsz?