Egy ismerős család figyelmébe, akik szinte biztos, hogy nem olvassák soraimat.

A nagyszülők legalább ne szólnának bele a gyerekek nevelésébe. Soha a büdös életben nem fogom megérteni, hogy miért érzi kötelességének egy nagymama, vagy nagypapa, hogy neki kell megszabnia, miként neveljék a gyerekek az unokákat. Ők aztán mindent jobban tudnak, és ha az ember lázadozik, akkor könnyen odavágják, hogy ők már felneveltek egyet, kettőt, akárhányat, tehát tudják, mit beszélnek. Már csak az a kérdés, hogy ők mit éreztek, amikor a szüleik, vagy az anyósuk-apósuk beleszóltak a nevelésbe.

Kell, hogy a gyerek (persze nem dedósan) kést, szerszámot fogjon, és ha ez azzal jár, hát vágja meg magát vele. Majd megtanulja kezelni. Törjön az a tányér, pohár, majd azt is megtanulja, hogy kell veszteség nélkül mosogatni. Ha nem bánik jól az eszközökkel kamasz korára, akkor úgy lesz vele, hogy csinálja más.

Önmaga ellátására képes, önálló embert kéne faragni a gyerekekből. Akarom mondani kell! Mondom én, aki már nem is emlékszik rá, hogy mikor volt először kés, vagy éles, hegyes szerszám a gyerekei kezében.
No persze, volt időnként némi sírás-rívás, de volt ragtapasz, és gondoskodó szeretet is.
Másnap már csak emlék volt a fájdalom, és folytatódott a mosolygós kaja előkészítés, vagy valaminek a szerelése.

Az unokámat még egyszer meg ne üsd!
Ez meg a másik. Ha szigorúan veszem, kinek mi köze hozzá, hogy a szülő mikor ver a gyerek fenekére, ha a büntetés tényleg kiérdemelt?
A gyerek nem buta, nagymamuci, vagy nagypapuci támogatását élvezve feszegeti a határait. Tudja, hogy védelem alatt áll, a nagyszülők mögé lehet bújni, ha apu keze lesújtani készül.
Már csak az a poén, hogy apuban, jó esetben anyuban is gyűlik a keserűség, hiszen egyre pimaszabb a kölök, egyre kevésbé hallgat a jó szóra.

No, száz szónak is egy a vége. A gyerekek nevelése a szülők feladata, és ebbe a nagyszülők jobb, ha nem szólnak bele. Ha jól nevelték gyerekeiket, akkor nincs miért, hiszen a nevelési elv remélhetőleg azonos, ha viszont nem, akkor talán nem most kéne korrigálni az elfuserált módszert a gyerekek rovására.

Szóval, kedves nagyszülők, kéretik nem beleszólni a felnőttek életébe, gyereknevelő módszereibe.