Sorozatnak szánom. Ha lesz érdeklődés, lesz új és még újabb figura.
Idős lévén találkoztam egynéhány egyeddel. Sokaknak bizonyára ismerősök, ha pedig nem, előbb, vagy utóbb találkoznak velük. Ha mégsem, tekintsék szerencséjüknek.
Oviban még talán nem, de a suliban biztos felbukkan. Bármire szükség van, az bizony nincs neki. Legyen az vonalzó, körző, bármi egyéb. Kiemelten utalnék a tízóraira.
Ami azt illeti, szerény, kedves figura. Aki lerázza, megszabadul tőle, de mindig talál valakit, aki kisegíti, így belerögzül az agyába, hogy nyugodtan lébecolhat, van elég balek.
Felnőtt korban teljesedik ki.
Ugyan először még kér, de aki ad neki, az számíthat rá, hogy elkanászodik. Pár alkalom után veszi a bátorságot, szakít az áldozat szendvicséből, belenyúl a cigis dobozába. Teszi ezt alázatos mosollyal, hiszen tudja, hogy csakis így maradhat talpon, csakis így érezheti áldozata azt, hogy ő csak egy szerencsétlen, akin segíteni kell. A szerszámkészlet sincs biztonságban, gátlástalanul használja, bár tény, hogy a használt eszközt megtisztítva rakja a helyére, ezzel biztosítva, hogy legközelebb is megtehesse azt, aminek a tulaj nem igazán örül.
Igazából nincs más gyógyszer ellene, el kell hajtani a bánatos faxba.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
