Anno egy kollégám büszkén mondta, hogy a nővére szigorúan fogja a gyereket. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nővére Svédországban élt, élettársát már ott ismerte meg.
No, szóval valamit rosszalkodott a gyerek, mire az anyja nyakon vágta, és a következő kijelentésre ragadtatta magát.
- Te nem leszel olyan hülye, mint ezek a svédek.
Kollégám látta érzelmemet az arcomon, és addig macerált, provokált, amíg hangot is adtam neki. Elmondtam, hogy szerintem barbár dolog a kenyeret adó kézbe harapni, és lehülyézni azokat, akik a könnyű élet lehetőségét megadták neki.
Kollégám puffogva mondta, hogy a nővére magyar...
Itt közbevágtam, és feltettem a kérdést: akkor miért nem Magyarországon él?
Jött a sablonduma. Sokkal jobb dolga van, már ezért érdemes volt kimenni.
- o -
A hír.
Hírül adta az M1 TV, hogy Svédországból vissza akarnak települni a magyarok. Hogy ez százalékos arányban, vagy számszerűen mit jelent, arról nem volt szó. Vissza akarnak jönni dolgozni, tanulni, nyugdíjasnak, kortól függően.
Az ok.
A svédek elkényeztetik a migránsokat, így kevesebb pénz jut nekik.
Hangosan gondolkodom...
Amikor elhagyták Magyarországot, ők is bevándorlók voltak a svédeknél. Az persze jó volt nekik, most viszont fújnak az újonnan érkezőkre. Ha ők is bevándorlók, milyen jogon neheztelnek az újakra, akik szintén jól akarnak élni?
Most, hogy már szaga van a kolbászkerítésnek, és nagyon fogy, irány az óhaza. No persze, majd zászlókat lobogtatunk, és hálaimát rebegünk, amikor átlépik hazánk határát.
Én ezzel úgy vagyok, hogy egyszer lehet köpönyeget forgatni, és bizony az se szép, de másodszor már szánalmas.
- o -
Keserű a szám íze. Nem tudom, hogy a vissza igyekvők értékes emberek-e, igazából nem is érdekel. Az bánt, hogy akik a jobb megélhetés miatt hagyták el hazánkat, pusztán számításból döntenek úgy, hogy jó lesz nekik abban az országban élni, amely iránt nem hiszem, hogy éreznek egyáltalán valamit.
Anno én is mehettem volna. Nem mentem. Haza csak egy van.
