Mond valakinek ez valamit?
Nekem sokat, anyagilag is.
Még a múlt évezredben volt egy focimeccs, talán Azeri-Magyar. Moszkván keresztül kaptuk a műsort. Talán az oroszok gonoszsága, vagy technikai felkészületlenségük miatt sokszor megszakadt a közvetítés.
Ez volt az én szerencsém. Ugyanis a magyar szerkesztők klipekkel töltötték ki az elvesztegetett időt.
Egyszer csak megszólalt valami, amit még nem hallottam, megszűnt a világ, csak a zene volt, és én.
Talán ez volt az, kattints a képre:
A varázs elszállt, de kívántam, akartam, hogy tartson még, mert kívánom azt az édes kínt, amellyel ez a zene kínoz. A szerelemhez tudnám hasonlítani, amely fájóan édes gyönyör.
Volt már NET-em, időt nem kímélve kinyomoztam a forrást. Boltról boltra mentem, és kerestem a lemezt, vagy kazettát, amelyet kiadtak. Mondhatnám szégyen, mindenhol csodálkozva néztek rám, és vonogatták a vállukat.
Végül betévedtem a Rózsavölgyi Zeneműboltba, ahol pillanatok alatt el is költöttem a havi fizetésem harmadát. Egyszer élünk, és aki bolond, az is marad.
Akit még nem rettentettem el, az itt megnézheti "Toward The Within" című koncertjüket, amely számomra örök élmény.
Akinek pedig smafu ez az egész, attól elnézést kérek, hogy elraboltam az életéből pár értékes percet.
