Csak úgy, egy kis igaz mese

Jelen időben is írom, hiszen amikor az eredeti írás megszületett, még aktívan adóztam. Átemeltem, picit átdolgoztam, de ez hadd legyen az én szabadságom.

Van egy nő a cégnél. Nem szép, asztmás, mégis vonzó. Nem a külső, hanem a belső értékei szépek.
Az a dolga, hogy egy kart húzgálva ellenőrizze a legyártott terméket. Berakja a sablonba, meghúzza a kart, és a szerkentyű ellenőrzi, hogy ellenáll-e a nyomásnak a munkadarab.
Tudok magamnak annyi időt varázsolni, hogy átjártam hozzá dumcsizni. No persze, felfigyelt rá a nagyérdemű, összeboronáltak minket.

Egy másik nőnek - mivel egy irányba haladtunk - felajánlottam könyökhajlatom, és ő belém karolt. Így vonultunk végig a csarnokon, miközben a nászindulót danásztam jó hangosan.
Újabb összeborona, holott a férje jó cimbora, és tudván tudja, hogy nem vagyok csábító.

Jön egy szőke nő váltás melóba, én pedig felordítok, hogy szeeervusz Zsuzsikaaa! Szervusz drágám, mondja, és mosolyogva megy tovább.
Borona, de össze, úgy ám!

Én lettem a cumigyár Don Juan-ja.

Sajnos komolyra fordultak az események.
Szóltak a górék, hogy nem lesz így jó. Nem kupleráj a cég, fogjam vissza magam.
Röviden elmondtam a véleményem, elfogadták. De ugye a látszat, meg így, meg úgy...

Az asztmással muszáj voltam közölni, hogy ezután nélkülöznie kell néhány perces beszélgetéseinket. Tényleg muszáj volt, hiszen őt is csesztették miattam, megvédeni pedig nem tudta magát.

A nászindulós nem probléma, a férje szembe röhögte a górékat.

A szöszinél maradt a fesztivál. Adott alkalommal például kellemes húsvéti ünnepeket kívántam neki. Jót nevettem válaszán, hiszen tojáshiányra hivatkozott, így nem tud ünnepelni.

- o -

Eszembe jutott valami, kiegészítem a mesét.

Délutános műszakra jelentkeztünk, vártuk a beosztást.
Nem tudom, milyen kórság esett belém, aznap megborotválkoztam. Nálam ez vasárnapi tevékenység, biztos nem voltam észnél.
Ki is szúrta az egyik kolléganő, hogy jó illatom van, ráadásul szerette a Brut arcszeszt. Felhatalmaztam, hogy szaglásszon nyugodtan, meg is tette. Neki is nagyon kellemes illata volt, így összebújtunk, mint a szerelmesek, és szaglásztuk egymást.
- Hát ti meg mit csináltok?
Ez bizony az üzem nagygóréjának elképedt kérdése volt. Nem hagytam válasz nélkül.
- Ismerkedünk, Rozika. Figyeld csak, sokat tanulhatsz. A genitáliák még csak eztán jönnek...

Mintha bomba robbant volna. Aki értette az idegen szó jelentését, az térdét csapkodva, rángatózva röhögött, aki meg nem, az csodálkozva nézte, hogy most mi a fene olyan vicces.

Sluszpoénként odaléptem Rozikához, és elkezdtem szaglászni a nyakát. Szelíden elküldött a fenébe, de ekkor már azok is nevettek, akik addig nem.

Bolondnak lenni jó.