Egérkés mese
- Úgy fázik a talpam! - Mondta egy kisegér, és ugrándozni kezdett.
Hallotta is, látta is az eseményt egy cica, és vigyorogva úgy döntött, hogy sovány vacsorája a kisegér lesz.
Ugrott egy nagyot, de addigra a kisegér már tovább ugrándozott. Nagyon mérges lett a cica, és bizony kajakra vette a dolgot.
Némi célját tévesztett ugrándozás után lehuppant a cica a fenekére, és keservesen sírni kezdett, miközben a gyomra hatalmasakat korgott.
A kisegér le se tojta volna a cicát, de meghallotta az éhség hangját, és nagyon megsajnálta. Tudta mit jelent éhezni, így a cica elé ugrándozott, és megszólította.
- Te cica, meg akartál engem enni, de én nem haragszom. Segítek neked, tudok egy jó kis raktárt, ahol mindenféle kaja van.
- Az jó! - Mondta a cica, és elpirult. Nagyon szégyellte magát, hogy a kisegér életére tört, mégis tőle kap segítséget.
- Vigyél oda, kérlek, már nagyon éhes vagyok.
- Mutatom az utat, de csak ugrálva tudok menni, mert fázik a talpacskám. Lassan fogunk haladni.
- Az is gond, öcskös? - Mondta a cica, és mancsát a földre tette, hogy a kisegér bele tudjon huppanni.
A cica úgy ment, mint egy pincér. Mancsában csücsült a kisegér, de nem mint kaja, hanem mint útmutató szövetséges, és mindig mondta, hogy merre kell menni.
Idővel elérkeztek a raktárhoz, amelyben volt minden finomság. Szalonna, kolbász, tejecske, tejföl, sajt, vaj, husi, meg amit egy kisegér, vagy cica csak megkívánhat.
Dudára zabálták magukat, és a tejfölös kolbász nevében örök barátságot fogadtak.
Ha az egérke, meg a cica el nem aludtak volna, az én mesém is tovább tartott volna...
- o -
Megvallom, egy picit átírom kiragadott meséimet, szösszeneteimet. Az :L topicban részei voltak valaminek, viszont önállósodniuk kell, ha nem akarom, hogy megválaszolatlan kérdések maradjanak.
Köszi! 
.....
