Babgulyás á'la Vakegérke
A marhalábszárat felkockázom. Megmosni nem kell, a rászálló legyek már rég elhordták róla a koszt.
Pár fej vöröshagymát ledarálok, nem vesződöm az aprítással. Persze héjastól, hiszen abban van a vitamin.
Zsírosbödön elő. Na, ez se tegnap óta pihen, avas a zsír. Sebaj, legalább av is lesz a kajában. Belemarkolok a zsírba, és belecsapom egy jó nagy fazékba. Nem elég, markolok még egy nagyot, rácsapom az előzőre. Beletörlöm a kezem a gatyámba, és elégedetten veszem tudomásul, hogy bár egy hete készülök kezet mosni, nincs rá szükség, már tiszta.
Alágyújtok a fazéknak, olvad a zsír. Valamivel meg kéne piszkálni, fakanál viszont nincs. Ohó, a kissöprű pont jó, akadály elhárítva.
A forró zsírba beletuszkolom a hagymát, és addig dinsztelem, míg a színe meg nem egyezik a cirokéval, amelyből a kissöprű van. Lám a jó szerszám még etalonként is megfelelő.
Lehúzom a fazekat a tűzről, a pirospaprikás dobozt kinyitom, és óvatosan szórok belőle a fazékba. Hopp, megbillent, sok.
Előveszem a porszívót, és kiszippantom a fölösleget. Elkeverem a hagymás, pirospaprikás zsírt, visszanyomom a lángra a fazekat. Miközben elkezd rotyogni a kaja alapja, belevágok két fejnyi fokhagymát. Pucolja a görcs, a héjában van a vitamin. Rászórok két bő csipet őrölt borsot, fél marék sót.
Jöhet a lényeg. Megvizsgálom a húst. Nem maradhat rajta légy, nem vagyok, és nem leszek gyilkos. Belezuttyantom a zsírba, átforgatom. Ehhez már nem elég erős a kissöprű, kénytelen vagyok bevetni a kalapácsot. Kicsit rozsdás, de legalább a vashiányosoknak jót tesz majd az ebéd. Lefedem, magára hagyom.
Irány a hűtő, egy pohár bor nem árthat. Szerintem kettő sem. Na mindegy, háromnál megállok.
Megpucolom a répákat, ujjnyi karikákra vágom.
Na, alakul a husi, félkemény. Ideje belerakni a babot. Kibontom a zacsit, zutty.
Szándékosan nem áztattam be. Tudom, hogy gázképző, de kaja után majd kinyitjuk az ablakot, megosztjuk örömeinket a szomszédokkal.
Elkeverem, fedő a fazékra, hadd érjenek össze az ízek.
Irány a hűtő, egy pohár bor nem árthat. Vagy ezt mondtam már? Dézsavű érzésem van, hehe...
Hopp, érzem a bab illatát. Fedő le, egész jól néz ki a készülő kaja. A legyek sajnálkozva nézik a cubákokat.
Ideje felöntenem, kancsóba víz, abból meg a fazékba. Sok kell, mert a bab felszívja. Gyertek répákok, vár a forró fürdő. Hoppá, babérlevél, három önkéntest kérek. Megvagytok, gyorsabb voltam, mint ti. Irány a fazék.
És most jön a lényeg, a macskapöcsű erőspaprika. Beletörlöm a gatyámba, letöröm a szárát, és belemorzsolom a kajába magostól. Úgy nyolc darab után megállok, elég lesz.
Fedő a fazékra, egy darabig nincs rám szükség.
Irány a hűtő, egy pohár bor nem árthat. Mintha ezt már mondtam volna...
Időnként óvatosan megkavarom a kaját, és felfigyelek egy érdekességre. A legyek elmenekültek.
Irány a hűtő, de mire odaérek, elfelejtem, hogy mit akartam. Mindegy, egy pohár bor megvigasztal.
Tisztelt Birodalom, tisztelt Uralkodónk, kedves King*ci a ValóVilágból, tisztelt olvasók!
A gázt elzártam, a kaját megtaláljátok a tűzhelyen. Engem hagyhattok nyugodtan aludni az asztal alatt.
Ha jól emlékszem, babgulyást főztem, egyétek jó étvággyal. Amit szálkának véltek, az nem az, hanem cirok a kissöprűből.
Irány a hűtő...
