Pincepörkölt birkából

Itt, vagyis a járulékos topicban birkapörköltet ígértem. Bár későbbre szántam, ám legyen.

Mivel pincepörkölt készül, a kellékek közt elsőrendű fontosságú egy pince. Amolyan ódon, pókhálós, benne feledett szerszámokkal, amelyek jól jöhetnek.
Bográcsot nem találtam, viszont van egy ón áztatókád, a célnak megfelel. Fellógatom a gerendára, ehhez adott pár patkószeg, meg valami bőrizé, talán lószerszám része volt.
Meghordom az alját fával, a bámészkodókkal pedig közlöm, hogy csak akkor kapnak a kajából, ha hoznak még fát. Hamarosan jönnek is, gerendák, tetőlécek gyülekeznek halomba. Távolról veszett káromkodás hallatszik.

Főzni kéne. Lustaság rulez, így pihenek a nagy meló előtt kicsit.
Nem megy. Bár a pókháló nem zavar, a tulajdonosa reklamál. Arról nem is beszélve, hogy sürget a népség, akik a fát hozták, mert a tulajdonos már átkozódva, fenyegetőzve keresi őket.
Na, álljunk neki. Hogy is kell?

Füstölt szalonna. Nem szeretném összezsírozni a kezem, így madzagjánál fogva dobok be párat a kádba.

Mit felejtettem el, na mit?
Alágyújtok a kádnak, és megbízom az egyik lábatlankodót, hogy táplálja a tüzet.
Sistereg a szalonna, de túl vastag, nem melegszik át. Hoppá, kéznél a kalapács, adok neki. Öröm nézni, ahogy olvad a zsír, meg azt is, hogy a többiek guvadt szemmel nézik.
Na, ideje, hogy belerakjak valamit. Kinéztem egy gyereket, de már nem látom.
Mi is van kézügyben? Hagyma. Pucolja, aprózza a görcs, nagy a kád. Bele egy szakajtóval, meg fokhagymát két marékkal, és ha már két marék, akkor legyen annyi a paprika is, megtámogatva ugyanannyi erős paprikával.
Rotyog az egész, a csürhe nyalja a száját.

Ide a birkát!
Adják, de nem veszem el tőlük, csak mutatok a kádra, erre beledobják. Nyugi, nem él, bőre lenyúzva, a fejét ellopta valaki, bizonyára halászlevet főz belőle.

Jé, hát nem kifehéredik? Festékes a kád? Menteni kell a helyzetet, így szólok az egyik bámészkodónak, hogy hozzon valami pirosat. Hoz is hamar egy vödör paradicsomot. Bele vele, na nézzük. Na, csak jó lesz, élvezi a dolgot, már összeszűri a levet a birkahússal.

Pattognak a parancsszavak, és mivel zabálni akar a tömeg, rohannak, hogy teljesítsék akaratom. Hoznak sót, bele! Hoz valaki poros köményt, dobd bele! Kakukkfű? Ha már hoztad, lelked rajta, hajítsd bele. Pirospaprika, az kell, ne sajnáld.

Az egyik várakozó iszogat, minden cucc jól jöhet. Letépem a szájáról a flakont, a szag alapján vörösbor. Nosza bele a kádba. Megsértődik a fószer, és bosszúból belenyomat még cirka öt litert. Sebaj.
Ne essünk túlzásba, öntök a pörkölthöz egy pohár vizet is.

Na, egész jól néz ki. Valami hiányzik. Ja, a krumpli. Csak csúnyán kell néznem, máris rohannak páran, és amit hoztak, azt csak úgy natúr belehajigálják a kádba.
Na ugye, van tekintélyem.
Kovácsfogó is jó ahhoz, hogy felkeverjem a kaját.

Valami még hiányzik. A tömeg ordít, hogy nem, én viszont makacs vagyok, és nem mernek velem vitatkozni.
Ahogy kiejtem a számon, hogy őrölt bors, rá két percre az utca túloldaláról vernyákol egy menyecske, hogy legalább megerőszakolták volna, de nem, elrabolták a törött borsot tőle.

Rotyogjámán... Rotyog.
Ideje nincs kihűlni, viszi a dolgos nép az udvarra, és esznek kétpofára. A pék csak reggel fedezi fel, hogy a frissen sült kenyérke köddé vált.

A kád alatt elfelejtettem kioltani a tüzet.
A tűzoltók jegyzőkönyvében az szerepel, hogy elektromos tűz nem lehet, viszont nem elképzelhetetlen állati bosszú, hiszen erős birkaszag terjengett a környéken...