Mese? Bakfitty!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bakfitty. Állandóan jó kedve volt, énekelgetett, ugrándozgatott.
Hogy esett, hogy nem esett, egyszer találkozott egy vénséges vén anyókával. Sajnos éppen leszálló ágban volt ugrása közepette, így felborította a matrónát.
- Ejnye, te izé, hát nem láttad, hogy itt vagyok? Vagy talán a kifogyhatatlan erszényemre pályázol?
- Ne haragudj, öreganyám, annyira jó a kedvem, hogy elvakít, nem láttalak. Ahogy látom semmi bajod, a kifogyhatatlan erszényed pedig nem érdekel. Add a kezed, felsegítelek.
Az anyóka ifjú menyecskévé változott, hiszen megtört a varázs. Végre akadt valaki, aki nem undorral nézett rá, szóba is elegyedett vele, és szükségében segítséget nyújtott.
Kölcsönös volt a szimpátia, így egybe is keltek. A bakfitty ugrándozhatott kedvére, énekelgethetett, hiszen a soha ki nem fogyó erszény biztosította az anyagi hátteret.
Az "anyóka" is boldog volt, hiszen az ugrándozás a hitvesi ágyban is rendszeressé vált...
