Matekos emlékek
Matekból mindig ötös voltam, pedig nem kellett tanulnom hozzá. Egyéni adottság.
Mikor katona voltam, és szabira engedtek, akkor az egyik általános sulis kishaver elmondta, hogy a matek tanárnő még mindig emleget.
Hú, volt nekem egy tanítványom, jegyezzétek meg a nevét, mert őt kéne lepipálnotok. Solymosi Jóska...
Erre büszkének lehet lenni.
Gimiben egy komplikált egyenletnél elcseszte a tantó néni, és nem találta a hibát. Én kisegítettem, rögtön el is nevezett Sólyomszemnek.
Ipari tanulóban országos versenyen vettem részt. Öt feladat volt, három megoldás tökéletes, kettő 0 pont. Körcikk, körszelet. Nem ugrott be a képlet, és vagyok annyira becsületes, hogy nem puskáztam. Négy pont volt egy feladat jutalma, a győztes tizennyolc ponttal nyert. Nem bírtam ki, hangosan közöltem, hogy szégyellném magam, ha két pont levonásom lenne. Nagyképűség? Talán. Ám én úgy vagyok vele, hogy vagy tudom, vagy nem. Ha pedig tudom, akkor a megoldás csak tökéletes lehet.
Volt melóhelyemen az orrom előtt pötyögte be egy technikusocska a számológépébe, hogy 8x7. Nem bírtam magammal, hangosan kiröhögtem. Utált is, mint a... ezt a fantáziádra bízom.
Raktáros ült a széken, és számolt veszettül. Ez még a kórháznál volt, ahol 18.5 évet melóztam.
Pakoltuk a dobozokat az autóra. Egy dobozban ezer akármi volt, hatvannégy dobozt raktunk fel. Végeztünk, beültünk az autóba, és raktároskám büszkén törölte meg verejtékező homlokát, hogy ő tudja ám, kiszámolta, csak sajnos nem ismeri el az érdemeit a főnökség. Dugtam egy induló kettest, és kellőképp megcsodáltam őt. Rögtön meg is kérdeztem, hogy mennyit számolt ki. Vannak még csodák, stimmelt az eredmény. Én viszont ráncoltam a homlokom, és keserves arcot vágva megkérdeztem: biztos vagy benne?
Nem volt biztos benne. Papír meg toll elő, számolt vörös nyakkal. Tettem róla, hogy izgalmas legyen az élete, hol nagyobbat fékeztem, hol kövérebb gázt adtam a szükségesnél. Mikor megérkeztünk, könyörgőn kérdezte, hogy jó-e számolásának végeredménye. Megkönyörültem rajta, és kegyesen rábólintottam.
Ma is szorzok kétjegyű számokkal fejben.