A magyarországi rádiózásban , televíziózásban ritkán hallani amolyan igazi "megmondóműsorokat" . Igazi véleményalkotást, igen, ha fekete akkor fekete ha fehér akkor fehér odaszólásokat, legyen szó akár politikáról , kultúráról, irodalomról, társadalomról.
Különleges kivétel volt hát a Szélsőközép című műsor, amit az utóbbi időben rendszeresen hallgattam.
Be kell valljam, az egyik műsorvezetőnek nagyon Winkler Robis volt a hangja, sokáig azt hittem, ő vezeti a műsort. 
Szókimondó volt.
Ritka kivétel.
Múltkorában pl. a mozizásról volt szó, a képalkotásról, a "vetítésről" a szó igazi és átvitt értelmében egyaránt. Beülünk a moziba, és csak nézük, bambulunk ki a fejünkből a sötétben. Teremtünk egy virtuális valóságot, ahol kicsit el tudunk lazulni, amikor kilépünk a mindennapos taposómalomból.
Voltak olyan témák, ahol nem értettem a műsorvezetőkkel egyet, de egy értelmes műsor volt.
Felülről nyúlt oda valaki? " voltak negatív kiritkák" - azt beszélik.
Így megy ez.
Ha nem tetszik valakinek valami, akkor megszüntetjük.
Kár , hogy a lavórból sajnos kiöntjük a gyereket is. 
