A legjobb családban is megesik, nyugtatom magam. Nem tudom meg nem történtté tenni, ez van. Félreléptem. Ráadásul kétszer is. Elég nagy szégyen . Azt sem tudom, hogy mondjam el páromnak. Eltitkolni nem tudom, fizikai nyomai vannak. Meg lelkiek is. Bánt a dolog. Tudom, hogy hibáztam.
A történet ott kezdődik, hogy elmentem , meglátogatni a volt szomszédokat , segíteni a pc-n egy két dolgot beállítani . Ugyebár ex még mindig ott lakik, nem költözött el. Sikerült összefutnom vele,épp akkor ért haza, viselkedése rideg és távolságtartó volt, és menekült előlem. De nem vele történt az affér.
Félreléptem. A szó szoros értelmében . Sikerült a bal lábammal eltalálnom egy vascsövet, felszakadt a körömágyam kicsit, vérzett is. A másik lábamon meg a papucsomban léptem félre, amin el is engedett a ragasztás. Én nem értem , hogy miért csinálnak ennyi selejt terméket. Idén ez már a 3. lábbelim, ami elszakad a lábamon. Volt a tavalyi szandálom, amit imádtam, lábujjközes volt, az szakadt ki Ozorán. Múltkor a Deichmannban 2 hónapja vásárolt szandálom ment szét a csatjánál. Most meg a papucsom. Nem szeretem a papucsokat, csúszkál benne a lábam, hát meg is lett az eredménye.
Azt hittem , hazáig kibírja. Sajnos az Örsnél azt mondta nekem, ő bizony itt és most feladja, nem marad a lábamon tovább. Szuper. Jöhetek haza mezítláb. Segond, Ozorán már megszoktam a mezítlábas partyt.
Viszont a metrón olyan történt, amely eset fölött még most sem jutok nevezőre.
Odajött hozzám egy olyan 35-40 év körüli cigány hölgy, és a kezembe nyomott egy pillanatragasztót. Azt mondta látta, hogy szenvedek a papuccsal, ő is járt már így. Megragasztottam. Azt modnta hazáig szerinte kibírja. Nem győztem hálálkodni, egyszerűen ledöbbentem az eseten.
Mesélte, egyszer elesett a Keletinél, kitört a csizmája sarka, hallotta, hogy az emberek összesúgnak felette, hogy részeg, senki nem állt meg neki, senki nem kérdezte mi baja.
Ment ma is dolgozni. Így este , majdnem 11-kor . A mai nap már a 20. éjszakás műszakja, takarít egy étteremben a belvárosban. Mesélt a munkájáról, hogy volt, hogy meggyanúsították, hogy valamit elvitt, pedig semmihez nem nyúl, csak a munkáját végzi. Nézzék vissza a kamerát.
Muszáj dolgoznia. 3 gyerek van, iskolásak, férje beteg. Gödöllőn túlról jár be, minden este. De legalább van munkája.
A Deákon elköszöntünk, jó munkát kívántam neki. Majd tovább folytattam az utat hazafele. Jelentem kitartott hazáig a ragasztás, nem kellett mezítláb jönnöm. Ezúton is hálás vagyok neki, és nagyon köszönöm a segítségét.