Tudtok úgy verset írni, hogy még ti sem tudjátok miről fog szólni és mi lesz a vége? Jelentem én tudok. Hosszú idő után újra elkapott az érzés és megírtam életem első olyan versét, amin nem kellett szinte egy percet sem gondolkodnom. Egyik sor követte a másikat. Milliónyi titok van benne, még számomra is, akárhányszor olvasom. Nagyon különleges ember lesz az, aki egyszer megfejti az összeset és az utolsó sorban lévő űrt is képes lesz betölteni. 
"Éjjeli gondolatok, didergő lelkek,
Hangtalan mondatok, láthatatlan terhek,
Tudatlan félelem, titkon szőtt tervek,
Éjsötét végtelen, leíratlan versek.
Láthatatlan kapcsok, tétova szavak,
Monoton kattogás, láthatatlan falak,
Váratlan csodák, álmodott gondolat,
Ki nem mondott igazság, hirtelen alkonyat.
Reggeli ébredés, rohanó életek,
Madárdalos délelőtt, eldugott érzetek,
Titkon szőtt vágyak, titokzatos képletek,
Várni, várni várni, míg azt mondod: ..."
Viszont a rímek - bocs - nem túl jók, finoman szólva, így irodalmi értéken sem éppen nagy. Ragrímek többnyire, népdalokba és néhány egyéb dalszövegbe valók.
