Hát elmúlt ez a nyár is. Gondolkoztam, hogy mit is írjak róla, mert rengeteg minden történt, de valójában mégse olyan sok. Ahogyan az életemben minden, ez is elég kettősre sikerült. A jó dolog az volt benne, hogy sikerült megélni egy nagyon jó nyaralást, ezt pedig a barátaimnak köszönhetem (természetesen ez se ment simán számomra), ráadásul rengeteg olyan közös program, buli, sátorozás, kirándulás volt, amik felejthetetlenné tették ezt a nyarat. Szóval ha valamelyik sün társam olvassa ezt a bejegyzést, akkor ezúton is köszönöm neki, hogy a barátja lehetek Ha bármikor megnézem a közös képeket, akkor mindig elkap a nevetés és akaratlanul is mosolygok, mert ilyen pillanatok nem teremnek csak úgy minden sarkon, csakis az igazi barátok társaságában. Szóval azt kell hogy mondjam: Megérte!

Másrészről viszont megint annyi tervem, álmom, célom volt erre a nyárra és persze ezeknek legtöbbje álom is maradt. Az őszt ismét egyedül kezdem és a szívemet is össze kell még ragasztgatni valahogy. Írhatnék oldalakat, arról, hogy mi nem volt jó ebben a nyárban, mi fájt, miben csalódtam és hogy miként veszett oda a legnagyobb álmom, de nem teszem. Nem éri meg. Ha később, évek múlva visszaolvasom ezt a bejegyzést csak a szépre akarok emlékezni. Rossz dolgoknak nincs helye. Zene, barátok, autó, a céljaim megvalósítása. Innentől csak ezekkel foglalkozom már. A többi dolgot félreteszem meghatározatlan ideig.

Elmúlt egy újabb nyár, de jövőre jön a következő. Új álmokkal, új célokkal, új csalódásokkal és fájdalmakkal. De bárhogy is kapálózok ez sosem fog változni. Mert ilyen az élet. Kettős. Csak meg kell tanulni átvészelni a nehéz időket, hogy készen álljunk a boldogságra, amint beköszönt az új nyár.

[link]