"Ha önzetlenül szereted, hagyod, hogy azt tegye a másik, ami számára jólesik.Ha épp egyedül akar lenni, akkor épp azt."
Ezzel teljes mértékben egyet is értek. Kicsit azt hiszem elbeszélünk egymás mellett. Én nem azt akartam mondani, hogy együtt kell lenni éjjel nappal és a feleknek ne legyen külön életük és saját vágyaik. Persze, ha el akar menni menjen. Ha tanulni akar tanuljon. Utazzon külföldre ha kedve tartja, vagy tegyen meg mindent, amire csak vágyik. De mindezek közben ha szeret, akkor legyen bármilyen távol és tegyen bármit is, akkor is velem van és kitart mellettem. Nálam az az igazi szerelem, ha a két fél meg tudja valósítani önmagát és egyik sem húzza vissza a másikat. És ennek működnie kell anélkül, hogy felrúgnánk egy kapcsolatot. Kellő érettség, intelligencia és kommunikáció kérdése. Görcsös ragaszkodás? Nem ezt akartam sugallni...
A bejegyzésben említett jól hangzó, ámbár teljesen haszontalan idézetet általában kibúvóként szokták használni a fiatalok arra, hogy nyugodtan élhessenek pasizhassanak/csajozhassanak kedvükre, míg a másik fél otthon ülve várja, hogy a kedves párjuk visszatérjen hozzájuk. Hiszen ő elengedte, ha igazán szereti úgyis visszajön hozzá, csak várni kell. Miután legalább egy focicsapatnyi férfival/nővel végigkavart és kiélte magát. Hát köszi, de én ebből nem kérek, még akkor se ha ezek után tényleg rádöbben, hogy az volt az igazi, akit otthagyott. Tartom az állításom: Ha valaki tényleg szeret, akkor csak rám vágyik. És ez független az élet egyéb dolgaitól. Ha már nem szeret az más. Akkor mondja meg, elválnak útjaink és viszlát.
Az ez utáni bejegyzésed kicsit lenézőnek érzem Igen, romantikus vagyok. Igen, sok dolgot rosszul látok és el is rontok biztosan. Mint ahogy mindenki. Nem vagyunk egyformák.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.