Rég panaszkodtam már, most épp itt az ideje. Éreztem az utóbbi hetekben, hogy valami nem kóser megint és már előre féltem a szokásos kéthavi orvosi vizsgálattól. Mint kiderült nem is alaptalanul. Ma reggel félve ugyan, de bizakodva mentem oda és néhány perccel ezelőtt eléggé magamba roskadva értem haza. A vérképem eredményét ugyan még nem tudom, de már így is látszik, hogy megint nagy a baj. A legutolsó látogatásom óta 10 kilót fogytam, ami az én mércémmel mérve rengeteg, ugyanis ennyit nekem évekbe kerül felszedni. Fáj a hasam is kegyetlenül, mint kiderült azért, mert ismét be van gyulladva az egész mindenség odabenn. Indult is hát a segélykúra, két kis szúrás a hasfalba, aztán majd látjuk... majd két hetente még egy és még egy, amíg bírom fizetni vagy amíg jobban nem leszek, hogy ismét abba lehessen hagyni. Mert jobban lehetek, de jól soha... Elcsépelt butaságnak hangzik, hogy csak egészség legyen, más nem is számít. Azonban nekem az egyetlen vágyam már hosszú évek óta az, hogy bárcsak egészséges lehetnék. De nem lehetek az. Soha. És nagyon nehéz így élni. Folyamatos hullámvasút, néma rettegés, hogy mikor lesz nagyobb baj, mikor lesz megint műtét, mikor kezdek elfogyni testileg és lelkileg és mikor roppanok össze megint. És ez így fiatalon nem kellemes. Semmikor sem az, persze...de amikor az embernek tele kellene lenni reménnyel és tervekkel és álmokkal és optimizmussal. Akkor én csak félelemmel és aggódással vagyok teli.

Épp mikor újra boldog lettem és társra találtam és szerettek és szerettem... mindig akkor köszönt be káosz, amikor kicsit is élvezném a boldogságot. De most megint minden borulni látszik, mert így az új munkahely is ugrik és a párommal sem találkozhatom, mert utazni sem nagyon leszek képes egy ideig. Mi lesz így velem? Persze nem adom fel, természetemből adódóan képtelen vagyok rá, csak... piszok nehéz. Azért küzdök, hogy az életem és az életkörülményeim egy normális emberéhez hasonlítsanak, de ez néha olyan megerőltető, hogy nem is tudom hogy jutottam el idáig.

Szóval emberek...adjatok hálát azért, ha egészségesek lehettek, mert én mindent megadnék érte. Egyszer fenn, egyszer lenn. Most lenn. Jó mélyen.