Már egy jó ideje én is Linuxosok táborát erősítem. Ugyan az elején még tartottam tőle és mintha egy másik világba csöppentem volna a Windows után, viszont kénytelen voltam megbarátkozni a tudattal, ugyanis a munkám megkívánta, hogy ezen a téren is fejlesszem ismereteimet. Így hát Debian Etch került fel a kis HP Proliant szervergépre, el is kezdődött a szívások sorozata már rögtön, hiszen szoftveres RAID-et kellett életre keltenem rajta, méghozzá egy nap alatt úgy, hogy előtte sosem dolgoztam komolyabban Debiannal. Hát végül is nagy nehezen (jó pár reinstallal) de sikerült és más nap már a pesti teremben dübörgött a kicsike 100 mbit-es sávszél alatt.

Rövid időn belül megszoktam, hogy az a szó, hogy "szívás" a Linux-al párban jár, így hát már lassan várom, hogy mi lesz a következő akadály, amit le kell majd gyűrjek. (Mi tagadás jól esik átélni a sikert egy hosszas több órába nyúló probléma befejeztével.) Ma például a Centreont nem tudtam sehogy sem életre kelteni, mert egyszerűen a webes telepítő nem érzékelte a feltelepített PEAR modulokat és hiába tettem fel újra mindent sosem jutott tovább. Miután a net összes fórumát végignyálaztam és minden megoldást végigpróbáltam belebotlottam teljesen véletlenül egy Webmin modulba, ami elméletileg automatán elvégzi a Nagios és a Centreon frontend telepítését. Na hát veszteni nem veszthetek, nézzük meg mi sül ki belőle. A manuális MySQL adatbázis és felhasználó létrehozásától eltekintve olyan könnyen ment és települt, mint a karikacsapás. Ilyen volt a fejem: Azt természetesen hozzá kell tenni, hogy egész nap ezzel szenvedtem és a nap végére lett csak megoldás, de megérte, mert ma is sok dologra jöttem rá és a kutakodásaim közepette nem egy hasznos programra bukkantam, amik azóta már a munkámat segítik.

Kijelenthetjük: Nehéz volt a kezdet, de mostanra megszerettem a Linuxot. Élvezem hogy kutatni kell, hogy a problémákra magamnak kell rájönni és csodálom a stabilitását és megbízhatóságát. Néha már kezdem azt érezni, hogy mazochista vagyok, mert képes vagyok egész nap egy fekete SSH terminál előtt ülni és parancsokat pötyögni újra meg újra. Mert a linuxosok élete nem csak játék és mese...

Ja és igen, ki nem maradhat a hátterem, ami természetesen mi más lehetne, mint: