A mai (azaz már tegnapi) nap folyamán fény derült azoknak a bizonyos álmoknak az okára, amikről nem sokkal feljebb írtam. Ezt pedig egy lelkes kis kukkolónak köszönhetem, aki valószínűleg hamarosan elolvassa ezt a bejegyzést is. Amennyiben pedig így lesz akkor ráadásként kérek tőle egy mosolyt, mégpedig háromra. Egy, kettő, három, MOST. Tessék mosolyogni, nem látom, de úgyis tudom, ha elsunnyogod. A mosolynak gyógyító ereje van, ezért mindig mosolyogjatok. Ha rossz és fáj akkor is, mert a mosoly közelebb hozza a jó dolgokat. Higgyetek nekem, tudom.

Azt hiszem ez a nap a meglepetések napja is volt, valószínűleg kihordtam ma lábon pár gyengébb szívinfarktust meglepetésemben és a főnök se nagyon szerethetett miután pár perc néma csönd után letettem a kagylót egy beszámoló közepén. (De pszt, ez titok, el ne mondjátok neki )
Na de hogy valami lényegeset is írjak... Tudni akartam miért voltak (vannak?) azok az álmok és én varászlatos módon meg is kaptam rá a választ, pont attól a személytől, aki egyáltalán birtokában lehet a válaszoknak. Hihetetlen a dolog és jó értelemben véve ijesztő is. Mindig is azt vallottam, hogy ha egyik ember erősen gondol a másikra, akkor az mindkettejükre hatással van, de ez most be is bizonyosodott, méghozzá a saját bőrömön. Na jó, egye fene, szakítok a hagyományokkal és kivételesen elhagyom a balladai homályt és egyértelműen fogalmazok, úgy is tudod, hogy neked szól:

Szóval köszönöm Köszönöm a választ és a megerősítést, hogy nem is hazudott olyan nagyot az a horoszkóp. Sosem gondoltam volna, hogy pont így, pont tőled kapom meg ezekre a költőinek hitt kérdésekre a válaszokat és mégis. Megint közeledik egy hajnal és nekem most csak az képes megfogalmazódni a lezsibbadt agyamban újra és újra, hogy milyen nagy "kártyás" ez az élet és mennyi meglepetést képes okozni. Mert mindig tud. Nekem is, neked is, bárkinek. Sosem tudhatod legközelebb melyik lapot húzod ki a nagy pakliból, épp ez benne az izgalmas, félelmetes és egyben csodálatos is.
Mindig írok, ha nyomja a lelkem valami, mindig lejegyzem ide a blogba, mert ezzel nekem könnyebb, segít helyre tenni a dolgokat. Írok címlapos írásokat elhintett utalásokkal az akkori érzéseimre, írok történeteket, szerelmes meséket, szuperhősös sztorikat. Ezekben csak egy a közös: Mindben ott vagyok én, ott vagy te is, és ott van mindenki, aki valaha fontos volt nekem. Írok ide is. Pont úgy, ahogy nemrég is tettem. A gondolataim végén neked címeztem az írásomat, talán tudat alatt remélve, hogy egyszer, sok év múlva talán majd elolvasod és tudni fogod, hogy igen, én gondoltam rád és minden eddig történt dolog ellenére én csak jókat kívánok neked és minden egyes nap küldeni fogom neked az energiát, amíg fel nem gyógyulsz és újra az az ember nem leszel, akit megismertem és akibe ott chaten egyből beleestem. Nem tehetek róla, ilyen vagyok. Ahogy mondtam...ha ésszerűen gondolkodnék nem írnék le ilyet, nem viselkednék így, és nem tudnék így tekinteni rád. De nem gondolkodom ésszerűen, egyszerűen csak érzek. Hagyom, hogy a lelkem súgja az irányt. És most érzem, hogy ez a helyes és nem fogom megbánni. Márpedig mi más az élet értelme, mintha nem az, hogy úgy cselekedjünk és döntsünk, hogy ha visszanézünk azt kelljen lássuk, hogy semmit sem bánunk. Én nem fogom
Mindig szerettem ha az élet olyan, mint egy film, vagy mint egy csodálatos kis mese, szerettem, ha olyan dolgok történnek velem. Sosem hittem volna, hogy valaha hallok még rólad. A neked küldött válaszlevelem sem érkezett meg soha, pedig hogy vártam a reakciót. Most mégis újra tudtam beszélni veled, aminek a története bizony mi tagadás elég meseszerű... Sunyi módra olvasod a blogom, az írásaim, én pedig pont neked címzem őket. Ismét elolvasva a május elsejés kommentedet is egyből látom, hogy Te vagy az. Akkor mégsem vettem észre. Mégis egyedül Te voltál az, aki belelátott a sorok mögé és tudta mit érzek igazából. Senki más nem vett észre semmit, csak magát a történetet. De minden történet mögött rejtőzik valami más is, ugye? Szóval titkon olvasol, én meg titkon írok neked. Nem fura? És még koránt sincs vége. Egy váratlan pillanatban (ilyenkor van a filmekben a drámai tetőpont) meglátom a neved a felugró kis ablakban és egy pillanatra megáll a világ. Újra beszélünk és Te elmeséled, hogy Te is álmodsz velem és Te is gondolsz rám. Azt kéred adjak erőt és én azon a napon elkezdek veled álmodni. Életszerű álmokat. Reálisakat. Ha eddig nem hittem volna a csodákban, akkor most megvilágosodnék. Egy nap alatt ennyi kis apró csoda, ennyi válasz és ennyi lejegyzendő pillanat. Mert mi is jelzi jobban a dolgok fontosságát, mint az, hogy mennyi kerül közülük ide lejegyzésre. A legtöbb napon semmi. Néha pedig minden. Ilyen volt ez a mai is.

Amennyire kalapált akkor a szívem annyira nyugodt vagyok most. Fura érzés ez, aludni nem tudok, csak az óra megszokott kattogását hallom és az ágyon fekve kavarog bennem sok minden. Hamarosan eljön a hajnal, amit az erkélyre hajolva várok nap mint nap, végignézem ahogy elindul itt az élet, majd én is kocsiba ülök, hogy az én napom is elkezdődhessen. Egy újabb átvirrasztott éjszaka, de mégis más, mint a többi. Mert most mosolygok... magam sem tudom min, mégis jól esik. Kezdem végre megtanulni, hogy nem szabad mindig az okokat és miérteket keresni. A legtöbbször be kell érni azzal, hogy egyszerűen csak megtörténnek a dolgok, minden ok és cél nélkül. Mint ahogy az élet is megy tovább. Élni kell, emlékezni, álmodni, álmodozni és szeretni. Szeretni az életet, a világot, a madarakat, a pillanatot és minden egyes évszakot. Néhány embernek különösen nagy szerepe van benne, hogy sikerült ezt megtanulnom

Kéne valami jól összefoglalt és kellő tanulságot tartalmazó befejezés, de ez azt hiszem most elmarad. Mindössze csak annyit üzenek neked, amit biztosan tudok. Egy valamit, ami biztos, hogy örök érvényű és soha érvényét nem vesztő ebben a percenként változó világban: Mindig hálás leszek azért, amit nekem adtál, mindig emlékezni fogok rád. Amíg élek sosem foglak elfelejteni, sem téged, sem a hajnalt sem a sok átbeszélt éjszakát. Egy dolgot pedig megígérek: Meg fogsz gyógyulni. Ha belepusztulok is. Addig fogom neked küldeni az erőt és az energiákat, amíg egyszer azt nem fogod mondani, hogy köszönöd, de már nincs szükséged rá. Ne gondolj rólam semmi rosszat kérlek, sem hátsó szándékot ne láss mögé, mert nincsen. Egyszerűen csak tekints rám úgy, mint egy védőangyalra. Mindig számíthatsz rám és mindig segíteni fogok, hisz ezért vagyok. Ezt súgja a lelkem és ezt is fogom tenni. Tegnap, ma, holnap és mindig. És ne keress okokat sem miérteket: Nincsenek. Élj a pillanatnak, élvezd az életet és légy boldog. Semmi más nem számít. Tudod mi a jelmondat: Don't give up...life is worth it!

NEKED címezve.

A bejegyzés megírása közben a következő dalt hallgattam:
Sunlounger - Your Name (Featuring Lorilee) (Chill Mix)

"From and through shadows
I'll soon make my way
And distant sounding voices
I choose to look away

but I need something to keep me alive
and feel from the inside

I'm driving on empty I drive alone
I'm praying to the angel says go on
But it's not that easy when you're lost
and you want to be lost

When I hear your name
it opens up my eyes
it leads me back to a day
when we wore no disguise
and I was yours and you were mine
and lust was a game
I have no sense of time
when I hear your name

swimmin in circles afraid to feel
lost in the madness to know whats even real
I can't stay here it's too cold
where do I go

and I hear your name
it opens up my eyes
and leads me back to a day
when we wore no disguise
and I was yours and you were mine
and love was a game
I have no sense of time
when I hear your name

and i hear your name
and i hear your name
it opens my eyes

and I hear your name
it opens up my eyes
and leads me back to a day
when we wore no disguise
and I was yours and you were mine
and lust was a game
I have no sense of time
when I hear your name"