Ismét egy téma, ami gyakran előfordul, amikor beszélgetések során hasonlítgatni kezdünk két országot, ezen bármely két ország a legtöbbször persze Magyarország és Németország (esetleg Ausztria), én most az előbbi párosításnál maradnék, hogy megosszam legutóbbi élményemet a szolgáltató szféra egyik szakágával kapcsolatban.
Cég és személy neveket természetesen nem említek, hiszen a történet célja nem bárki sarazása, inkább élménybeszámoló, kisebb-nagyobb tapasztalt különbségek, látásmód megosztása.
Hajat vágatni legtöbbünk szokott, gyerekkorban mindenkinek volt ismerőse, akinek „Anya ezt egy lábos és saját kézügyessége segítségével“ oldotta meg, van persze, aki a mai napig magának „tolja le“, én azonban abba a táborba tartozom, aki mindig is szerette ezt szakértő, szakmát tanult ember kezeire bízni.
Sokáig volt is bejáratott fodrászom, több is, majd idővel kit gyermekvállalás, mást elvándorlás miatt vesztettem el, így kötöttem ki még otthon az egyik, franchiseban működő fodrászat szalonjába. Itt sem volt állandó fodrászom, mindig aki szabad volt, az vágta.
Ez nagy bonyodalmat egyébként nem okozott sosem, mivel sem rasztafonat, sem semmilyen trendi fejbúbszőr nem tartozott az igények közé, a nagyja géppel abszolválható rutineljárás.
Azonban, hogy konkretizáljuk. Oldalt/ körben nagyjából 2-3mm, fej tetején 12mm-es hossz, a kettő ízlésesen átmenettel összehozva. Zárásképp pajeszhossz, valamint a fülem tövében körben, valamint a széle géppel formázva valamint a nyakamnál is az apró sörte borotválása. Ennyi.
Valószínű a génekkel örököltem, hogy a hajam elég sűrű ( ez bízok benne, hogy a kor előrehaladtával komoly előny lesz a kopaszodással való küzdelemben ), valamint elég gyorsan is nő, a fent leírt hosszról cirka 2 hét alatt nő meg akkorára, hogy már zavar, valamint a sűrűsége miatt ekkor már nem is szellőzik olyan jól, és érezhetően melegem lesz miatta.
Kiköltözés után aztán persze itt is kellett keresni egy fordászatot, a városban, ahol lakunk több, kisebb-nagyobb cég is van, végül az egyikben lettem rendszeres vendég, jellemzően itt sem ugyanaz a fodrász nyírbál, hanem aki épp szabad.
Hogyan is néz ki a művelet a német fodrászatban:
Dedikált “recepciós” nincs, ha nincs vendég az egyikük ül ott, ha pedig dolgoznak, akkor mindig az asztalhoz legközelebb dolgozó fodrász lép oda ha vendég jön, vagy csöng a telefon.
Érkezés után tehát kb. azonnal ott terem az egyik hölgy, rövid barchoba, mit szeretnék, rögzítjük, hogy sima vágás mosás nélkül, majd az egyik fotelbe huppanva várakozás. Ezalatt minden alkalommal kávéval, üdítővel kínálnak, amivel nem szoktam ugyan élni, de ettől ők rendületlenül próbálkoznak.
Várakozás vendégszám függő, van mikor azonnal ülök is be, van, hogy 5-10 perc is eltelik, így ez nem releváns az élmény szempontjából.
Helyzet van, elfoglalom a kapitányi széket, kezdésnek egy papírszerű nyakpánt, eköré jön a szokásos fodrászlepel, majd a nyakpánt felső részét ráhajtja a lepel peremére. Maga a hajvágás hozzávetőleg 10 perc, majd jön a másik fajta géppel/ borotvával pajesz, fül körüli ív, ezután hajszárítóval, pamaccsal levágott haj lesöprés, majd hátul lepel megnyit, bevizetett kézzel a nyakrészt benedvesít, és borotvával lekapja onnan a maradékot. Job done.
Zárásképp minden alkalommal megmutatja a fejem hátsó felét is egy parabolatányér méretű tükörrel. Emellé nyáridőben egy mentolos, parfümös törölközős hűsítő nyakletörlés is van pluszban.
Maga a művelet 13€ ( átszámítva olyan ~4000Ft ), plusz jatt.
Az utóbbi hónapban kétszer is Magyarországon voltam, amikor aktuális lett a hajszobrászat, így felkerestem a korábban is látogatott franchise egyik újpesti szalonját.
Belépéskor ugye rögtön célozzuk a recepcióst, Ő ott ül, így nem kell várni rá, ugyancsak egyeztetjük a kívánalmakat (sima vágás, mosás nélkül), zökkenőmentes minden eddig.
Két kollegina támasztja a pultot nagy erőkkel, el ne dőljön, recepciós hölgy kéri, foglaljak helyet. Ugyancsak kanapéra huppanás, ami folyamatnál félúton elindul az egyik fordászban a reflex, mert még nem pattant vissza a tomporom az összenyomódott rugón, amikor is otterem mellettem, hogy “ Szia, jöhetsz is.”… Sebaj, persze, használjuk ki a rugóállandót még, így pattanok fel, és máris a székben vagyok. Érkezik a lepel, nyakba fűzve rögtön érzem, ahogy a korábbi hajvágások apró hajtüskéinek tucatjai csiklandoznak, szúrnak (és máris értelmet nyer a német fodrászatban használt papírszerű pánt).
Fodrász hölgynek is vázolom a tervet, amire picit meglepődve kérdez vissza, hogy “ 2-12??”, ezzel engem is elbizonytlanít egy pillanatra, rosszat mondam volna, de nem, utána egykedvűen nyúl a gép felé, teszi fel rá a kisebbik fejet, szóval mégsem kértem lehetetlent. Maga a vágás itt is gyors, hamar elérjük a megfelelő hosszt oldalt is, felül is, pici átmenet, jeszoké. Majd jön a pamacs, lesepri a levágott hajakat, és máris kapcsolja ki a lepelt. Gondoltam, csak valami személyes szokás lesz, de nem, látom már venné is le a lepelt.
Kérdezem, hogy “A pajeszt, illetve fül körül, valamint hátul még megkérhetem, hogy ott is?”, amire Ő változatlan faarccal adja tudtomra, hogy azt Ő nem tudja, mert olyan gépe nincs, illetve van, de elromlott, és így most nincs. Majd körbenéz, és hozzáteszi, hogy sajnos a többi gépet pedig használják.
Ezzel egyidőben le is került a lepel, ez a kör ennyi volt, nem várunk, nincs mese, lejárt a 100-as, dobjak be újat, vagy nem tudom…kisasszony már úton a recepciós pulthoz, fogni kell biztos, nehogy elvigyék..
Ezek után recepciós hölgy az arcmimikámat látva félve tette fel a szokásos “Elégedett vagy a hajvágással?” kérdést, kultúrált módon jeleztem neki is, hogy a fő műsorszám végülis lement, de a végén géphiány miatt elmaradt az outro, ez így azért nem túl vidám. Ezt erős szabadkozással próbált ellensúlyozni, hogy “sajnos a géppark néha tönkremegy”, “elnézést” és társai, az elkövető kollegina ekkorra már eltűnt a művészbejárón.
Itt a hajvágásért (és mivel az a része itt is megvolt, így ezért is) 2390 Ft-ot kértek, jatt nem esett le a mutatványért.
Természetesen én is osztom azt a nézetet, hogy egyszeri mintavételből nem illik véleményt nyilvánítani, bárkinek lehet rossz napja, a technika ördöge szintén megtréfálhat bárkit, szóval miután 2 héttel később ismét a szemembe lógó hajam jelezte, hogy ideje menni, ezért úgy gondoltam, kapnak még egy esélyt, majd arra figyelek, hogy ne ugyanahhoz a kolleginához kerüljek, ha Ő jön a kanapé felé, majd átülök, magam elé lökök valakit, bármit.
Ugyanaz a recepciós vár a pultban, a pult továbbra is ingatag lehet, mert mindenki annak dőlve próbálja pozícionálni, most azonban a recepciós hölgy szóban “támogatja őket”, így nem veszi észre érkezésem (vagy csak persze emlékeznek rám, és azért, “itt az akadékoskodó kcsög”), és az egyik fodrász mutatja neki, hogy kuncsaft jött.
Ismét felvesszük a tényállást (változatlanul sima vágás, mosás nélkül ), most a pulttól sem tudok ellépni, máris ott a végrehajtó, én már a székben, “2-12mm átmenettel légyszíves”, lepel, hajszúrás, vágás, a folyamat idáig megegyezik a múltkorival. Biztonságképpen félve kérdezem, hogy “Megkérhetlek, hogy a fültövem körül, illetve hátul?”, amire válaszként “Persze, én azt mindig szoktam.” mondattal felel, így némiképp elbizonytalanítva, hogy a múltkori kolleginának vajon tényleg a gépe romlott el, vagy a munkakedve.
Ezen is túlvagyunk, megvan a borotválás is, söprés közben megjegyzi, hogy “körben végül 1,5mm-essel vágtam inkább, mert az a gép jobb”, majd lepel le. Ez nyilván nem végzetes a növekedési sebesség, és a nyári időszak függvényében, bár ezt vágás előtt is említhette volna, de ez apróság. Vissza a pulthoz, az összeg meggyezik a múltkorival, némi jattal kerekítve elégedetten távozok.
Bebizonyosodni látszik ekkor még, hogy tényleg csak a múltkori eset volt a kivétel, amikor nem smakkoltak a dolgok, elégedettségem nagyjából fél órán át tart, hazaérve, hajmosás után megtörölközve a következő látvány fogad ( amit nagy valószínűséggel a fénykép nem fog visszaadni, de talán látszik rajta azért).
Jobb oldalt hátul a rövidre vágott részen tisztán látszik, hogy kisebb csomókban bizony hiába az volt a jobb gép, bizony nem vágta le a hajam, és most mintegy csökevény éktelenkedik ott. Mi a f***?! Jobb híján barátnőmet kértem meg, hogy némi utókorrekciót próbáljunk abszolválni egy olló segítségével, ha elba***a se baj, ennél gányabb úgyse lehet… Közben talált még hátul is 2-3 hasonló területet…
Szóval egyrészt nyugodtan tessék nevetni, én vagyok az a balek, aki az első leszereplés után mégegyszer visszament egy újabb pofonért, vállalom.
Másrészt azzal nyilván tisztában vagyok, hogy ez még így sem túl reprezentatív mintavétel, biztos vagyok benne, hogy rengeteg tisztességes, becsületes szakmabeli végzi a munkáját magas szinten, a vendégek általi megbecsüléssel övezve, azonban számomra elegendő bizonyíték/ tapasztalat volt ahhoz, hogy azt a szalont jó nagy ívben elkerüljem ezentúl.
Illetve egy kérdés merül fel bennem ilyenkor, hogy vajon ezek az emberek, akik ilyen minőségben végzik a munkájukat utána milyen alapon vannak felháborodva azon, hogy Ő nem keresi meg a nyugati országokban tapasztalható bért, “BezzegAusztriában…”?
Vagy azért dolgozik ilyen minőségben, mert “ennyiért ennyit teszek bele én is” alapú a gondolkodása?