2001-től vagyok a "Prohardver" tagja. Megéltem itt sok mindent. Jót és rosszat egyaránt. Kötöttem szinte életre szóló ismeretségeket és próbáltak bemocskolni, több-kevesebb sikerrel.

Ez utóbbi főként akkor valósulhat meg, ha valaki üzletelget, elad/vesz és ezt elég rendszeresen, gyakorta műveli. Most mondhatnám azt, hogy a kezdet-kezdetén nem volt ilyen a PH, de nem teszem, mert nem a világ változott meg (persze az is), hanem lett annyira ismert a lap, hogy mindenféle ember idejárjon, olyan is, akinek nem kellene.

Amiért írok, az nem a régi idők visszasírása, hanem az, hogy bizonyos kérdéseket egyáltalán nem bírok elviselni üzletelés során, amelyek egyre gyakrabban térnek vissza. Kérdések és jelenségek. Csokorba gyűjtöttem őket. Még egyszer mondom, számomra ez a toplista, biztosan lesznek akiknek ez nem tetszik, de szerencsére nem vagyunk egyformák.

1. Miért adod el? Ha cinikus akarnék lenni, annyit mondanék, senkinek semmi köze hozzá. Ha a termék hibátlan, kit érdekel az előélete és az én szándékom? Persze tudom, hogy vannak itt lenyűgöző figurák, akik egy hónap alatt 10 konfigot, 32 laptopot és 20 vízhűtéses rekordot fogyasztanak el és illik azt mondani, hogy "jobbra váltok". Van olyan eset viszont, amikor ez nem igaz, szimplán csak megvan szorulva az ember anyagilag. Ha ezt bevallja, rögtön a negyedéért kérik a cuccot. Szóval, ha tetszik vedd meg, ha nem, nem, de ne kérdezz ostobaságot.

2. Hozd el hozzám a cuccot, találkozzunk a város másik végén, vidéken, a lakásomon. Könyörgöm! Te akarsz venni, ne én nyaljam már ki azt a bizonyost, miután még egy tízest lealkudtál. Ha annyit nem tudsz megtenni, hogy legalább a távolságot megfelezzük, akkor vissza az egész. Az üzlet sem megy hozzád.

3. Képeket plz, azonnal képeket! Nem. A válasz egy egyszerű nem és ha sértődés lesz belőle, vagy azonnali mocskolódás, ahogyan az szokott lenni, akkor sem. Az ok egyszerű: el lehet jönni és saját szemmel megtekinteni a portékát. Az persze az én szegénységi bizonyítványom, hogy nincs 150 megapixeles fotóágyúm, mint ahogyan az meg az állítólagos vevőé, hogy ha komolyan érdeklődik, annyira nem hajlandó, hogy megnézze személyesen.

A múlt évben árultam egy IPhonet. Mindenki képeket akart, persze azonnal az e-mailjére. Ebből nulla, még egyszer mondom nulla volt a komolyan érdeklődő. Valaki meg durván leoltott, hogy mit képzelek én, hogy ilyen homályos, fos (az ő szóhasználata!!!) mobil képeket merészelek küldeni neki. Azóta senkinek. Nem vagyok én fotóművész. (Persze más, ha vidéken lakik valaki és nem a fővárosban. Erre azt tudom mondani, én is laktam vidéken, nekem sem fotózta le senki a cuccát.)

4. Gyanúsan olcsó ez a cucc barátocskám! Vigyázz, mert leleplezlek... Akármennyire is olcsó, az soha nem elég.

A legirritálóbbakat összeszedtem, ha lesz még (és biztosan lesz), majd bővítem.