A napokban olvastam egy cikket az index.hu-n H. Zsolt tollából, melyben a kolléga egy hetet töltött el okostelefon nélkül. Hozzáteszem önszántából, így igazából nem is érhette meglepetés és felkészületlenség. Ez eddig mind szép és jó, díjazom az ilyen ötleteket, miszerint túl sok manapság a digitális kütyükből, viszont a cikk végén a véleményével nem értettem egyet, miszerint nem lehetséges és nem tud így élni. Itt volt az a pont, amikor arra vetemedtem, hogy ezt a kis bejegyzést megírjam. A szóban forgó cikk itt olvasható.
Most, hogy 2014-et írunk elmondható, hogy lassan mindenkinek van okostelefonja. Ez szó szerint értendő, nem ímmel ámmal, ahogy a korábbi években. Pedig volt alternatíva bőven, de úgymond erősen fogalmazva ránk kényszeríti a világ, az ismerősök, mondhatni elvárás is. A kényszert persze ne értsük szó szerint, mindenkinek van választási lehetősége. Az idősek között tisztelet azoknak, akik tudják a touchscreen-t használni, akik az adott rendszer működését is ismerik úgy ahogy, azok előtt pedig emelem kalapom, hisz nem ebbe a technikai világba születtek. Itt már a jóval nyugdíj fölötti korosztályt értem. Fiataloknál (gyerekeknél) teljesen más a helyzet, elvégre a fejlődési szakaszban iszonyú gyorsan beletanulnak, ami nagy előnyt jelent, nagyon fogékonyak. Persze ez érthető, hisz ezzel szembesülnek a plakátokon, televízióban, minden nyomatja a „vedd meg, mert ez új, jobb, full hd ésatöbbi” szöveget. Az viszont más kérdés, hogy mikortól lesz sajátjuk, de ezt majd a szülő eldönti, ez nem az én dolgom.
Térjünk is vissza a cikk fő vonalához. Lényegében egyáltalán nem értek egyet H. Zs. végeredményével és főként a hozzáállásával. Teljes mértékben felkészülve erre az esetre tudtuk, hogy mivel és mire számoljunk. Megvoltak az alternatívák, segédeszközök, semmi meglepetés nem érhette az illetőt. Ez alatt azt értem, hogy nem kell szimpla telefont kukázni, keresni (itt emeljük csak ki a hardveraprót is! 
), ami felbolygathatja az egyébként is zűrös napunkat.
Eléggé tech buzi vagyok főleg android vonalon, xda-s dolgok és egyebek is befigyelnek néha (vitaelkerülés révén minden rendszerben látom mi a jó és mi a rossz, szimpatizálok akár a WP, iOS vagy BB rendszerével is, de ez a cikk nem erről szól). Szóval el se tudtam gondolni, milyen lehet nélküle, de aztán változott a helyzet…
A történet rövid lényege, hogy felsőkategóriás készülékem hibás volt/lett, majd ezeket a hibákat a szerviz is húzta, halasztotta, másik hibát csinált stb, így 7. szervizalkalmat követően megtapasztaltam a nélkülözést. Jelenleg október óta nincs okostelefonom ismételten, szóval negyed év kihagyás fölött járok egyhuzamban.
Tehát szerviz félidőben következett, hogy mit is vegyünk? Elvégre megcsinálják, fölösleges másikat abban az árszegmensben, plusz a fele se adna ki annyi pénz ismét. Így egy gyors elhatározás következett és a MediaMarkt legolcsóbb készülékére egy Alcatel OT-232-re esett a választás.
Igazi szuperfónnak lehet mondani, még egy szimpla mp3 lejátszó sincs benne, hogy elüssük az időt utazás közben, füles az luxus lenne hozzá, viszont az alapvető feladatokat gond nélkül ellátja akár egy hétig is és bármilyen csatlakoztató nélkül bömböltethetjük a kis hangszóróján az RDS-es FM rádiót!
Hogy milyen is volt az első nap vele? Teljes mértékben elvoltam, szóval kilehet kerülni a hiányzó dolgokat, ha fejben felkészült az ember, mert valljuk be van, aki a mellékhelyiségbe se megy anélkül, hogy ne készítsen egy új instagram fotót magáról, vagy épp másról, hogy mire is képes… ha ha ha
Amit először le kell szögezni, hogy érintőképernyő után ég és föld a gombokat nyomogatni. Nem is. Alapvető működés még hagyján viszont, ha egy SMS-t kell gépelni akkor mentse az irháját mindenki! Számomra kész rémálom lett mára, persze nem mondom, hogy lehetetlen elvégre semmi se az, bele is lendül az ember idővel. Viszont miután a gépelés ment, még akkor is elég gyakran reflexből a kilépés gombot nyomkodtam az opciók helyett, amit nem célszerű, mert elveszik az üzenet. Sebaj!
Szóval mi az, ami hiányzott?
Első fontos dolog, hogy tömegközlekedek a nagyvárosban, így egy térkép mindig jól jön. A megszokott útvonalakat tudja az ember, de mi van, ha ki kell ugrania valamerre? Nem idevalósi vagyok, tudok pár útvonalat és annyi, pedig már több éve itt élek. Úgyhogy a legnehezebb ezen túljutni. Sőt, sok időt is vesz el, ha véletlenül rossz irányba indulunk, tovább megyünk és a további szépségeket ne is említsük.
Ha már tudjuk, hogy ilyen utunk lesz másnap mit is tudunk tenni? Megjegyzed az útvonalakat, átszállásokat és alternatívákat vagy, ha annyira hülye vagy mint én a legegyszerűbb eszköz a notesz!
(Későbbre akartam hagyni, de ide illik a navigáció és GPS használat is, kb ugyanaz a helyzet, csak vezetés közben jobban észben kell lennünk.)
És itt volt a kulcsszó, mert mit is csinálunk a telefonunkba is legtöbbször? Jegyzetelünk. Személy szerint mindig preferáltam a noteszt vagy valami tömböt, amibe irkálhatunk és feljegyezhetünk pár dolgot. Így teljesen kiváltható ez a kör is, a fontos dolgokról nem fogunk megfeledkezni vagy ellenkező esetben baromi szétszórt az ember. Ami nem fontos azt is beállítjuk annak manapság sajnos.
Második fontos dolog számomra, a telefonkönyv. Nagyon egyszerű, online szinkronizációval pikpak lejönnek az ismerőseid telefonszámai és nem kell ezen szöszölni. SIM-re való beírás viszont elég körülményes. (Jó, vehettem volna telefont, amibe lehet 3 csv forrásból átkonvertált névjegyzéket importálni, de az nem 2e Ft lett volna, valamint a nyugalmamnak se tett volna jót, egy ilyen átalakítás. Anno gyártón belül is bajlódás volt a SIM névjegy importálás és exportálás.) Ennek az eredménye, hogy a fontosakat beírod, a többieket meg hagyod a fenébe.
Hírolvasás? Majd otthon megnézed a híreket és elolvasod, semmi problémát nem okoz. Ha valakinek hiányzik az olvasás akkor vegyen el egy metropolt vagy vigyen magával egy könyvet, mert sokkal többet ér azzal. Ja, hogy ebook-kal élsz manapság csak? Akkor vegyél egy könyvet, jót tesz a kikapcsolódás!
Levelezés. Ez az a pont, amit kicsit nehezen tudok eldönteni. Ha munkával kapcsolódóan rengeteg levelünk van, akkor tényleg hiánycikk, viszont más részről azt mondom a munkát a munkahelyen csináljuk. Online se tud lenni az ember mindig, elvégre nem tőle függ. Személyes levelezés egyáltalán nem problémás.
Multimédiás tartalmak. Zenehallgatás teljesen elfogadható, szeretek is, de ez se okoz problémát, mivel azért ritkaságszámba megy nálam. Szeretem figyelni a tömeget, a zajt hallgatni, van akit ez nyugtat meg. Videó nézést csak hosszabb távú utazáskor tolerálom, viszont pár megállónyira utazó és az arcomba nyomó tablet-esekről most inkább nem írnám meg a véleményem.
Szósöl média és online csevegő alkalmazások. Van, aki használja, van, akit nem érdekel, de személy szerint elég sok ismerőst ott érek el. Szintén kihagyható, hisz ha valakinek nagyon nagy a problémája, akkor úgyis felhív. Az, meg hogy nem tudsz kiposztolni egy albumnyi képet a reggelidről, azért nem fogja felborítani a világot
A főbb dolgokat kiveséztem, a többit pedig jobb minél előbb elfogadni, hogy csak plusz szolgáltatás, hisz mint látni a „főkategóriák” se hoztak akkora problémát.
Összegezve nem tudom mi ebben a nagydolog még manapság sem, ha nélkülöznünk kell az okos dolgokat. Egyesek túlzottan is ragaszkodnak hozzá, mondhatni jobban, mint az életükhöz. Ezt tovább is vesézhetnénk, mert sokszor pont arról maradunk le.
Elismerem jó, ha van, de ellustul tőle az ember, nem csak fizikailag, hanem agyilag is. Ezért nem is használok annyi mindent még telefonon se, de hát a biztonságérzetünk csak jobb így, hogy „bármit” megtehetünk és ott van „minden” a zsebünkben.
Érdekes mód nem így nőttünk fel, akkor egyáltalán nem volt szükségünk ezekre a vívmányokra és manapság sincs úgy vélem, a kütyük pedig sok esetben csak stresszel járnak. Persze jó dolgok, használjátok és élvezzétek a technikát, azért van elvégre, de jól jön néha a kikapcsolódás és az elszakadás!
Nos, ez volt a kis beszámolóm, véleményem, szívesen várom a Tieteket is, ki hogy van ezzel manapság! Köszöntem a figyelmet hölgyek, urak!
(Még valami: remélem minimum 4”-on olvassátok ezt a bejegyzést! 
)
