Így nem jó. Nagyon nem jó!
Csak szenvedek, fáj minden mozdulat, a levegővétel. Enni alig bírok, egy korty víz is erőfeszítés.
Hagyj meghalni, egyedül élni már nem jó. Elmúlok, mint Ő. Mert korom megköveteli, betegségem pedig garantálja.
Ez így csak szenvedés nekem. Egyedül a négy fal között. Elég a naphosszas bujkálásból. Ülök a sötétben és várom a halált. Nem érted? Nem akarom már. Nincs már ebben vidámság...
Ezt te is látod! Vagy nem veszed észre?
Tehetnél valamit! Valamit a fájdalom ellen, csak értem. Hogy jobb legyen... Nem akarom ezt így. Meg akarok halni, mint Ő. Eltűnni, örökké élni máshol. Örökre a szívedbe zárva.
Már nem haragszom. Semmiért sem. Sose tenném, hiszen te mindig jól bántál velem. Védtél, segítettél, ha kellett melegen tartottál, óvtál.
Mindig itt leszek veled, ha kezedhez nem is érhetek, szívedben megmaradok mindig.
Ég veled. Engem vár a sötétség.
Spang

Mondjátok mit tegyek? Együl van, ereje nincs. Levegőt sem kap rendesen. Mi lenne a megfelelő? Eutanázia, vagy csak várjam és nézzem, ahogyan szenvedve meghal? Őt látom, rá most figyelek. A társára nem figyeltem, későn találtam meg. Nézem ahogy szenved, és nem tehetek semmit érte, csak ha nagyobb fájdalmat okozok, ha megölöm, elpusztítom. Tudom, hogy idejük lejárt. De ragaszkodó vagyok, van amit nem dobok el, még ha értéktelen kis vacak is. De Ők velem vannak egy éve, és már csak Ő van itt.
Nagyon rossz ez így.