2020. május 27., szerda

Gyorskeresés

A mai napom...

Írta: | Kulcsszavak: keksz . élet . nap . unalom

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Felkeltem, ma reggel, mert nem aludhattam délig. Elhúztam a függönyt, ahogyan azt kell. Mert illik.
Kerestem egy rövidnadrágot valamelyik praktikus ruhakupacban, majd az ajtón lévő kulcs elfordításával kinyitottam az ajtót, és kimentem, ahogyan azt kell.
Felmentem a fürdőbe, megmostam az arcom, ahogyan azt kell. (Már reggel is ronda voltam, nem csalódtam magamban.)
Anyukám főzött kávét, nagyon rendes volt tőle. A lelkemre kötötte, hogy el ne késsek. (Mert ismer!)
A kávét kiöntöttem pohárba, megmelegítettem a piciholtestem-úsütőben/melegítőben, és mertem bele ppár kanál cukrot. Tejet nem raktam bele, ahogyan azt kell, mert fáradékonyságom erős kávéval és lustasággal legyőzhető.
Miközben iszogattam, rágyújtottam volna, és bekapcsoltam a számítógépet. De a bagó elfogyott. Így irány a sarki lerakat. Ahogyan azt kell. Gondoltam, csak nyitva van így hajnali fél 8kor. (ha nincs nyitva, akkor pontosan 52 lépéssel távolabb van a slejm, slajm, smlajm, smaccs. ott van bagócs.)
Kaptam, rápöppentettem, ahogyan azt kell. miközben hazafelé tartottam, eszembe jutott, hogy a kávém bizonyára már kihült. (tám, tám, táááááám... tudod az a gonosz dallam, a filmekben)
Így hazaérve a cigi mellé lehúztam, mint egy reggeli feles konyakot.

Sokáig forgolódtam még a karos székben, internetezés közben. Majd elindultam a nyugatdunántúliregionálismunkaügyisemmitteszünkérted-központba. 10kor előadás. Kötelező elmenni, különben felszólítanak, és ha nem adsz igazolás, törlik a regisztrációdat, mint regisztrált álláskereső (munkanélküli) és csak, csak 60, ismétlem hatvan nap múlva regisztrálhatsz vissza. (de csúnyák, még egy ilyen horror másfél óra és magam dugom a regisztrációmat abba a bizonyos testnyilásukba.)
De induláskor még a kerékpáromat is pumpálni kellett. Nagyon fárasztó volt 43 és fél toló mozdulatot végezni a karommal. Ahogyan azt kell.

Mikor odaértem, rágyújtottam, mert korán érkeztem. Közben jött pár csaj, de vagy magassarkú volt rajtuk, vagy nájk. Így egyik sem teccet. (ez nálam egy fétis, mindig a cipőt nézem meg először...)

Gyűltünk a harmadik emeleten, az előadó kisluk ajtaja előtt. De 10 körül már bent is voltunk. El is repült az idő, az a másfél óra szinte pillanatnak tűnt. (nem fájdul meg a seggem az üléstől, és nem mondtak hasztalan információkat, amiket már 2 hónapja papíron megkaptam.)

Utána hazajöttem, de egészen 18 óráig nincsenek emlékeim, csak hogy 3 helyre jelentkeztem állás miatt, mindenhova külön kísérőlevél, önéletrajz. Nyilván a semmis életemet nem tölti be szinte semmi. Ahogyan azt kell.
Mire feleszméltem, azon kaptam magam, hogy hosszas ideje a billentyűket nyomogatom, és irkálok. Ahogyan azt kell. Elkapott engem is a járvány, a trendiség, az érdektelen érdekesség. Egy láz, ami olyat tesz, aminek nincs értelme. Életemet, a napom, személyes világomat osztom meg az emberekkel. Az orvos szerint valami bloizé. Nem jegyeztem meg. Remegek.... Félek!
Elegem van, ahogy azt kell.

Írok itt, olyan dolgokat, amik másokat nem érdekelnek...
IGEN! Blogger leszek! Nincs több kocsma, cigi, fürdés, szex... Csak írni fogok, egész nap csak írni, hogy mi történik körülöttem, ahogyan azt kell...

(most meg megyek megint cigiért)

bocsi ha valakit zavar, személyes bejegyzés. tudtommal lehet ilyentet. ja, hogy elolvastad és semmi értelme? így jártál. én is mindig így járok.

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.