Évtizedes előítéletek omlottak le bennem a múlt hét végén. Először is, hogy én mindent tudok a praktikus vasúti utazásról. Másodszor, hogy a húgom az égvilágon semmit nem tud róla azon kívül, hogy jegyet vesz és utazik.
Kijózanító pofonként ért hát, amikor a felszállás előtti másodpercekben tanácstalanul nézelődvén, hogy mégis melyik ajtón célszerű felszállnom a helyem minél hamarabbi elfoglalása érdekében, a húgom elég határozottan megindult a távolabbi ajtó felé: "Gyere, ott lesz a helyünk". Csak pislogtam be a kocsiba, hasztalan, nem lehetett belátni eléggé ahhoz hogy az ülések fölötti számok kivehetők legyenek. Így muszáj volt megsemmisülten megkérdeznem, hogy ezt mégis honnan tudja? Ő pedig, érezvén hogy fordult a kocka, egy visszafogottan fölényes mosollyal biccentett az ajtó melletti kötőjellel elválasztott számokra. Az utcasarkon az utcanévtáblán feltüntetett, a következő sarokig található házszámok mintájára (jobb helyeken), a helyfoglalási lehetőséggel rendelkező kocsikon is jelezve van ám ez, amit én sok-sok év alatt is méltóztattam figyelmen kívül hagyni.

Harmadik előítéletem tegnap roggyant meg, miszerint a román vasúti kocsik kerülendők. Nos, a belföldi forgalomra szánt járműveiket nem ismerem, de a nemzetközi kocsikat tegnap megszerettem, Szolnok és Békéscsaba között. A legnagyobb szám talán, hogy az ülés dőlésszöge kapcsolóval, motor segítségével volt állítható, ellentétben a magyar megoldással ami a hagyományos katapultfogantyús. A többi apróság is szimpatikus volt: az otthonos függönyök melyek tépőzár segítségével egész változatosan rögzíthetők, az előttem levő ülésen található hálós rekesz, amiben nehezebben felejtek apróságokat leszálláskor, ugyanis szemmagasságban van, szemben a magyar kocsik térdmagasságával. Valamint hálózati csatlakozó minden üléshez, igaz ezt nem próbáltam ki mennyire megbízható - a RailJet hasonló megoldása például nagyon nem szimpatikus, másfél óra alatt 6-8 alkalommal is elmegy rövid időre az áram, ami akkumulátor töltése közben annyira nem tesz boldoggá. Egyedül a beltér vörös-barna színvilága nem nyerte el a tetszésemet, de ez meg elég szubjektív kategória.

Szolnok-Békéscsaba és vissza: 2x96km (3720ft)