Veszélyes dolog engem megkérni arra, hogy segítsek. Bármilyen értelemben. Ha a szüleim arra kértek, hogy 10 perc múlva lemenjek a lépcsőház elé a cuccokat felvinni - vesztett ügy, mivel 20 másodperc múlva úgy elfelejtem mintha sosem létezett volna a felkérés. Idős hölgy szatyrát cipelni egy kis távon a boltból hazafelé - a szatyor füle nálam garantáltan leszakadt. Házépítés, betonozás? "Jó lett az, tesó. Majd kijavítjuk."
De mind közül a kedvencem: babakocsival a járművön. Még középiskolás koromban megtanultam elkerülni őket, mivel az első néhány próbálkozásnak gyerekestül összecsukott babakocsi lett a vége, jelentős hangerővel sikító anyukával együtt. Akkor is, ha a babakocsit gyárilag nem lehetett összecsukni, nekem egyszer ezt a problámát is sikerült megoldanom. Azóta ha megkértek kismamák némi segítségnyújtásra, egyszerűen elutasítottam őket, mondván: elég ügyetlen vagyok, kérjen meg mást ha lehet. Mit mondjak, rosszul viselik, az alkalomra előkészített mosolyuk egy szempillantás alatt vedlik át tűzokádó őslény vicsorgására.
Különösen nehéz helyzetbe kerültem hát a ma reggeli Wiener Walzer egyik kocsijának üres kupéjában, amikor békésen bóbiskolásos nyálcsorgatásomat egy izgatott, mozgássérült kismama vágta ketté azzal a kéréssel, hogy ugyan segítsem már le őt és kísérőzenekarát (babakocsi + bele passzoló gyermek + hangosan guruló bőrönd) Kelenföldön a vonatról.
Most már pontosan tudom mit érez a nyuszi amikor a farkasok sarokba szorították.
Én magam sétáltam a csapdába: az első osztályon ugyanis többnyire lényegesen kevesebben vannak mint a vonat többi részében, elenyésző azoknak a száma akik szóba jöhetnek mint pótsegítség. Gyöngyöző homlokkal, mosolyt szimulálva bólintottam hát: természetesen. Elvégre felnőtt vagyok már, többek szerint is elég régóta, így férfiasan kiállhatok az elesettekért. Ja, hogy közben összecsúnyáztam a nadrágomat? Az reméljük sosem derül ki. Így a célállomás közelében feltápászkodtam hát (nem felejtettem el! Hurrá!), és démonaimmal szembeszállva épségben földre segítettem a kisdedet gurulós fotelével együtt, majd a család bőröndje is sérülésmentesen hagyta el a szerelvényt.
Évtizedes átok tört meg kérem szépen.
- Elfelejtett esemény: 0
- Sebesültek száma: 0
- Anyagi kár: 0
Úgyhogy mostantól, ha bárkinek bármilyen segítség kell tőlem - az nagyon gyorsan felejtse el. A saját érdekében.

Ahhoz képest, hogy csak Nyíregyházára akartam eljutni egy hibás terméket kicserélni, egész ügyesen lett teljessé varázsolva a nap: a Keletiben való átszállást húsz percen belül három találkozó színesítette, majd hazafelé Tatabányán is meg kell szakítanom az utat.

Győr-Nyíregyháza és vissza: 2x401km (2x5940ft)