Mennyit változhat egy ember évtizedek alatt? És egy család? Egy nagyobb közösség? Vagy egy város?
Miskolc lehet hogy nem fog soha jelentősebben megváltozni. Az csak kozmetikázás, hogy pláza van, sétálóutca van, lépten-nyomon felújítás meg építkezés van - a társadalmi struktúra, a közösségi szemlélet változatlansága, és a szintén, de nem kizárólagosan felelős gazdasági helyzet ötven év múlva is rányomja bélyegét majd a városképre. Itt is. Mert miskolciak, ne értsétek félre, nem szidok vagy ítélek meg én itt sem jóembert, sem a lakóhelyét, sőt tudom is értékelni a bájos részleteket amiket e változatos város nyújt. Csak megpróbáltam kissé a külső szemlélő nézőpontjából körbepillantani, és úgy érzem sikerült.
Fél órával hamarabb érkeztem a találkozóra, gondoltam teszek addig egy kis kört a Szinva partján a kerékpárúton indulva. Az állomás épületéből kiérve egy aluljáró teszi biztonságossá az átkelést az amúgy nem túl forgalmas úton, használom hát. Az aluljáró lépcsőjén apró jelek árulkodtak arról hogy itt sem vagyok teljesen biztonságban, az én olvasatomban legalábbis a vércseppek elhelyezkedése és mennyisége alapján itt nem baleset vagy egészségügyi vészhelyzet volt. A patakpartra érve furcsa volt, hogy a víz konkrétan nem nagyon látszik, a méteres gaz segített a csuri patak privát szféráját őrizni. A kerékpárút egyébként meglepően jó állapotban volt, látszik hogy nem nagyon tévedtek rá nehezebb járművekkel, csak éppen kerékpárossal nem (mit kerékpárossal: egy szép darab kóbor ebet leszámítva emlőssel sem) találkoztam a nyolcszáz méteres szakaszon, pedig egész jó vonalvezetéssel köti össze a belsőbb területeket a pályaudvarral. A visszaút a sínek közelében történt, az mindenhol elég lepusztult vidék szokott lenni, így igazságtalan lenne bármilyen leírással is szolgálnom.
A találkozó után a Pályaudvar létesítményeit vettem szemügyre. És én nem akarok gasztroblogot írni, tök süket is vagyok úgy általában mindenféle táplálékhoz, de már megint vasútállomási bisztróélmény volt, bocsi.
Maga a resti be van zárva. Kicsit továbbcsusszanva rajta egy bisztróba lehet azonban botlani, kint Arany Ászok hirdetőtábla, a táblán Kőbányai és Dreher ajánlattal, világos, nem? Hát a Dreher nem, az barna, azzal nem is foglalkoztam, de a Kőbányai már döfi. És pofátlanul olcsó - na tipli befelé.
Jó nagy helyiség, all-in-one: hangulattalan székek-asztalok, néhány talponálló magas asztal az állva evéshez/iváshoz, három játékgép a sarokban - el lehet férni. A pult jó hosszú, igaz a kínálat is gazdag, kell a hely. Odasétáltam hogy kérjem a sört, de látom, a pultos csaj nem akar másfél méternél közelebb jönni, mondom mi a szösz, már veszélyesebb a képem mint a kint zsebrevágott kézzel őgyelgő, csomagok nélküli helyi társaságnak? Ráéreztem a lényegre, a hölgy nem szándékosan tartott késdobásnyi távolságot, hanem a pult széles is volt piszkosul, a kasszába való benyúláshoz 2 méter 60 centi körüli csibészeknek van csak esélyük, azok meg elég ritkák errefelé. Ha meg idejönnek a Navi'k a Pandoráról, majd kitalál valami újat a tulaj szükség esetén.
Miután a foci EB lázában mindketten vetődtünk egy kisebbet hogy eljusson hozzám a sör, megállapíthattam hogy ugyanolyan finom volt mint Szombathelyen. Ott másfélszer annyiba kerül mint itt, de az harmadolyan messze van csak, hmm, hová járjak? Neeem, nem akarom tudni hol lehet Győrben is kapni, pa-pa-pa-pa-pa-pa-pa-pa! Csak elrontaná az élményfaktort.
Eh, már megint úgy csusszanok el a Mátra lábánál hogy nem mászhatom meg (milyen érdekes mondat, működik a Mártával is), ha jó idő lesz a hétvégén és Kismarja is befuccsol akkor megoldom valahogy.
Pilisvörösvár volt a következő megálló. Egy apró bibit javított egy Hardveraprós kolléga a winyómon, és ide sem ártana visszajönni még mostanában: hamarosan megkezdődik a Budapest-Esztergom vasútvonal felújítása, pótlóbuszok ide vagy oda, tuti káoszba fullad a tömegközlekedés. Komárom felől ráadásul nagyon csúnyán elbántak az esztergomi vonatokkal, igaz pont két kirándulósjárat maradt meg, de attól még felejtőssé válik a térség a következő egy évben. Tehát a közelben felhúzott mű-egri várat hamar meg kell ejteni.

Győr-Miskolc és vissza: 2x315km (10320ft)
Budapest-Pilisvörösvár és vissza: 2x23km (930ft)